Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Gálik Zoltán aminek csak akkor lenne értelme, ha többletjogokat biztosítania az Emberi jogok európai egyezményében foglaltaknál. David Cameron 2011. február 16-i parlamenti felszólalásában ígéretet tett az alapvető jogokat szabályozó „Bili of Rights" kidolgozására. Jelenleg is összeütközés van az Európai Emberi Jogi Bíróság és az Egyesült Királyság között a szabadságvesztésüket töltő fogvatartottak szavazati lehetőségének biztosításról. A ügyben született bírósági ítélete kimondta, hogy az Egyesült Királyság nem foszthat meg minden rabot szavazati jogától. Ha a Egyesült Királyság nem hajtaná végre az ítéletet (a parlament nem kötelező döntésében 2011. február 10-én 234:22 arányban leszavazta a végrehajtást), az könnyen az Emberi jogok és alapvető szabadságjogok európai egyezményétől való visszavonulásához vezethet. Ezzel az Egyesült Királyság Fehéroroszországgal kerülne egy oldalra, Jean-Paul Costa bíró pedig az 1967-es évek Görögországának magatartásához hasonlította a kérdésben a brit álláspontot. Az Európai Unió Alapjogi chartája az Emberi jogok európai egyezményén alapul, de ahhoz képest - az Egyesült Királyság számára kényes helyeken - többletjogokról tesz említést, főleg a szociális és munkajog területén, mint például a sztrájkhoz vagy az egészségügyi ellátáshoz való jog. Az Emberi jogi törvény fent említett gondolatmenetét követve egyértelművé válik a brit tartózkodás oka: a kormány nem szeretné, ha az Európai Unió Bírósága képes lenne beavatkozni a belső jogrendbe, és megzavarná liberális munkaerőpiacát. A kívül maradás (opt-out) használata ezen a területen mesz- sze nem egyértelmű, hiszen az Alapjogi charta az Emberi jogok európai egyezményén alapul, az pedig a fenti okfejtés alapján az Emberi jogi törvény rendelkezése miatt a belső jogrendszer része. Azaz ezekre a területekre nem érvényesíthető az opt-out, hiszen az Egyesült Királyság más kötelezettségein keresztül úgyis biztosítja azokat. Másrészt az EU nem kötelezi a tagállamokat olyan törvények meghozatalára, amelyek nemzetállami keretek között már nem léteztek korábban. Harmadrészt a kívül maradás inkonzisztenciát okozhat a rendszer működésében: Charles Grant tanulmányában egy fonák helyzet kialakulására mutat rá:11 ha a jövőben egy EU-direktíva az Európai Bíróság szerint megsértené az Alapjogi chartát, akkor az a chartát elismerő tagállamokra nem, de az Egyesült Királyságra a kívül maradás miatt vonatkozna. 2. Az országos népszavazás intézménye idegen a brit politikai rendszertől. Mindössze egyszer rendeztek népszavazást, 1975-ben, érdekes módon pont európai integrációs ügyben: a kérdés az volt, hogy az Egyesült Királyság maradjon-e az Európai Közösség tagja. A válasz 68 százalékos többséggel határozott igen volt. Ennek a népszavazási kezdeményezésnek sokan az alkotmányosságát is megkérdőjelezték, de az azóta eltelt időszakban egyre kevesebben tekintették illegitimnek a módszert. A következő országos népszavazás lehetőségét Tony Blair vetette fel 1997-ben az Európai Gazdasági és Monetáris Unióhoz történő esetleges későbbi csatlakozás esetében, de erre a mai napig nem került sor, csakúgy, mint az Alkotmányos szerződésről ígért népszavazásra. 82 Külügyi Szemle
