Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István és kortársai a diplomácia első világháborúban bekövetkezett válságáról
A fel nem fedezett Bibó struktúrájú léthelyzetek hogyan kényszerítenek bizonyos létértelmezési módokra". Ezen a fokon az emberi gondolkodás ideologikus jellegének semmi köze a nem igazhoz, hazughoz stb., hanem „... csak a gondolkodás mindenkori léthez kötődését fogja jelenteni".43 Kissinger is ezt a módszert választja, amikor az egyes országok politikáját helyzetükből vezeti le, amibe a geopolitikai helyzeten túl történelmi és (az egyes országok biztonságérzetéhez kötődő) lélektani elemeket is beszámít. Az egyensúly sajátos természetét egy konkrét nemzetközi rendben az egyes hatalmak történelmi kapcsolatai határozzák meg.44 Mannheim tagadja, hogy „a történelemnek ez az első értékmentes szemlélete" szükségképpen relativizmushoz vezet.45 A tudás szociológiai megközelítése, ami a tudást egy adott társadalmi helyzethez/helyhez/korhoz köti, csak a régebbi típusú, pozitivista ismeretelmélet esetén vezet a relativizmus problémájához, amely még nem ismerte fel, hogy bizonyos gondolkodási területeken, mint amilyen a történelmi belátás, nemcsak a gondolkodás, hanem az ismeretelmélet is a létezés függvénye. Ezeken a területeken „teljesen elképzelhetetlen az álláspontmentes, vonatkozásmentes tudás", mivel „értelmes dolgot csak a történelmi folyamból kinőtt problémafeltevések és fogalomrendszerek vonatkozásában lehet megformulázni". Abból a feltevésből kiindulva, hogy „a történelmi tudás lényegileg relacionális", amennyiben „csak állásponthoz kötve formulázha- tó meg", Mannheim saját álláspontját a relacionizmussal azonosítja a relativizmussal szemben.46 Az absztrakt tudás tagadása a mai szóval pragmatikusnak mondható, azaz gyakorlati tudáshoz képest, valamint a tudós politikai szerepének a kérdése a nemzetközi politikaelmélet területén az 1990-es években bekövetkezett paradigmaváltás során új megvilágításba kerül. Az ideológia totális fogalmának értékmentes megközelítésével szemben a második, értékelő ideológia (és utópia) megközelítés immár nem tekinti egy kor tételeit abszolútnak, hanem megkülönbözteti „ugyanannak az időszaknak igaz és nem igaz, valódi és hamis normáit, gondolkodási módjait, orientációs sémáit". Ezen a ponton merül fel a hamis tudat problémája.47 Mannheim szerint „hamis és ideologikus egy tudat, ha ori- entálási módja nem hozta be az új valóságot, és ezért azt tulajdonképpen eltakarja a túlhaladott kategóriákkal",48 vagy ellenkezőleg: ha a kategóriák a létet haladják túl. Az utóbbi esetben a hamis tudatstruktúrák „a »kortársi« létet gondolkodásban lehagyják", az első esetben „még nem érik el, de mindkét esetben eltakarják".49 Kortársaival ellentétben, Bibó politikaelméletét ez a megközelítés jellemzi. Bibó az ideológiai szembenállásról így ír: [Mjinden úgynevezett ideológiai rendszer helyes és aktuális programoknak helytelen és elavult programokkal történetileg összekeveredett együtteséből származik; ezért az ideológiai fronton sem az a legnagyobb győzelem, amelyet egyik vagy másik ideológia a szó bármely értelmében a másik felett arat, hanem az, amit saját ideológiája keretén belül a helyes és aktuális elemek a helytelen és elavult elemek felett aratnak.50 2011. tél 185
