Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István és kortársai a diplomácia első világháborúban bekövetkezett válságáról
Sárváry Katalin Az ideológia totális fogalmának jelentősége abban áll, hogy egy lehetséges kiutat nyújt az ideológiai hadviselésből, amit a diplomácia klasszikus gyakorlatában korábban alkalmaztak is. Ezt a klasszikus gyakorlatot, a diplomácia művészetét próbálják meg racionalizálni Bibó kortársai, hogy ily módon tegyék emészthetővé és követendő mintává az amerikai külpolitika számára. A nemzetközi kapcsolatok mint önálló diszciplína megalakulása azzal a törekvéssel is leírható, hogy a diplomáciai gyakorlatot racionalizálják.51 Ebben az értelemben a klasszikus elméletek megalkotóira is igaz az,52 amit Mannheim minden történelmi tudásról elmond: gondolkodásukban a kor álláspontjához kötődnek. Mannheim szerint ugyanis a liberális ideológia célja nem más, mint a politika racionális kontrollja, és ezzel összefüggésben az irracionális (emocionális, indulati, hatalmi) elemek kiküszöbölése a politikából. „[A] polgárság extrém intellektualizmusa", amely az élet minden területét az ész által birtokba vehetőnek kiáltotta ki, „kifejezetten tudományos politikát kívánt".53 Mintha az irracionális elemek gondolkodással, vitával, szervezéssel kiküszöbölhetők lennének. Mintha a parlamentek vitatársaságok lennének, ahol „elméletileg kutatják az igazságot", és nem a „hatalomhoz, akarathoz és érdekekhez kötődő kollektív erők" harcának helyszínei.54 Az irracionális tagadására legjobb példa magának a háborúnak a tagadása, de a liberalizmus az elítélésen túl a nacionalizmussal sem tud mit kezdeni. Bibó értékelő megközelítésének éppen az a jelentősége, hogy lehetővé teszi a nacionalizmus objektív elemzését. A liberalizmus válasz a konzervatív ideológiára, amely a diplomácia intuitív elemeit hangsúlyozza. A politikát elméleti vitaként megközelítő liberalizmussal szemben a konzervativizmus számára a politika „tapasztalati tudomány". A történelmi konzervativizmus figyelmét az életnek „éppen azokra az akarati-irracionális területeire", „a reális erők játékára" irányítja, amelyek pusztán tanulás útján nem, csak politikai gyakorlattal sajátíthatók el. Az államférfit a helyes válasz megtalálásához „a hosszú tapasztalat által élesített ösztön" segíti hozzá, „amely lehetőleg csak azok számára válik nyilvánvalóvá, akik már hosszú generációkon át részt vettek a politikai vezetésben". Mannheim úgy véli, a politikáról való ilyetén gondolkodás az arisztokrácia álláspontját tükrözi és a régi rendi uralom legitimálására törekszik.55 Végül, jóllehet az utópia fogalmával egy következő cikkben foglalkozunk részletesen, itt említjük meg az ideológia és az utópia fogalmának különbségét Mannheim elméletében: Utópikus egy tudat akkor, ha az őt körülvevő „léttel" nem fedik egymást (...) az ilyen tudat az átélésben, gondolkodásban és a cselekvésben olyan faktorokra orientálódik, amelyeket, mint megvalósítottakat, ez a „lét" nem tartalmazza. De nem minden meg nem felelő, a mindenkori „létet" transzcendáló és ebben az értelemben „valóságidegen" orientáltság utópikus. Csak az ..., amely átmenve a valóságba, a mindenkor fennálló létrendet akár teljesen, akár részlegesen felrobbantja. 186 Külügyi Szemle
