Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Gálik Zoltán: Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon
Brit koalíciós Európa-politika konzervatív módra: távolságtartás új alapokon nem vesz részt benne az Egyesült Királyság, és vajon elképzelhető-e a jövőben a csatlakozása. Ahhoz, hogy megértsük a folyamatot, vissza kell mennünk a brit alkotmányos rendszer kezdetéig. Az 1689-ben elfogadott Bill of Rights nem az egyének jogait védte,9 hanem a parlament jogát a királlyal szemben, és a parlament korlátlan szuverenitása a későbbiekben sem változott meg. Ellentétben más modern nemzetállamok gyakorlatával, az Egyesült Királyságban az egyének joga a többséggel és az állammal szemben egyrészt a bírói ítéleteken keresztül, másrészt a parlament által létrehozott törvényeken keresztül áttételesen érvényesül. Ugyanakkor az Egyesült Királyság megalkotója és részese az európai regionális emberijog-védelmi rendszernek, sőt 1951-ben az elsők között ratifikálta. Az Emberi jogok európai egyezménye, az Emberi Jogok Európai Bírósága nem az Európai Unió, hanem az Európa Tanács intézményrendszeréhez tartozik, és mint olyan, kormányközi jellegénél fogva közvetlenül nem kötelezi a tagállamokat, így nem kötelezi a brit bíróságokat az ítéletek meghozatalában (annál is inkább, mivel az Egyesült Királyság a mai napig nem ültette át az egyezményt a belső jogrendjébe). Ahogy Bogdanor rámutat,10 mivel például Németország beillesztette a jogrendjébe a törvényt, ezért egy német állampolgár a német bíróságnál kereshette vélt jogsérelme esetén igazát, míg egy brit állampolgár közvetlenül Strasbourghoz fordulhatott csak. Mivel azonban a strasbourgi bíróság értelmezése szerint az állampolgár csak a nemzeti jogi lehetőségek kihasználása után fordulhat a bírósághoz, ezért az esetek általában megakadtak, vagy csak nagyon lassan haladtak előre. Az 1998-ban létrehozott Emberi jogi törvény pontosan ezt a helyzetet oldotta meg, és illesztette be a csaknem fél évszázada aláírt szerződés érvényesítésének lehetőségét a nemzeti jogrendszerbe. Bár látszólag nem történt meg a parlament szuverenitásának korlátozása, a törvény szerint a bíróságoknak mindig elsősorban az Emberi jogok európai egyezményében rögzített jogoknak kell elsőbbséget adniuk: így tulajdonképpen mégiscsak korlátozza a szuverenitást (bár explicit módon a mindenkori parlament szembemehet ezzel a rendszerrel). A bírósági döntések érvényesítése továbbra is a brit parlament jogi aktusaihoz kapcsolódik. A korábban említett Factortam-ügyhöz hasonlóan az Emberi jogi törvény is a parlament szuverenitásának korlátozását jelentette. A Lordok Háza, amely az igazságszolgáltatás legfelsőbb döntéshozó szerve (és egyben a törvényhozás felsőháza), korlátozta saját hatalmát. A törvény egy több évszázados folyamatot szakított meg azzal, hogy a parlament saját magát közvetlenül bevonta az emberi jogok szabályozásába, és a bírák kezébe új fegyvert adott, amely megkerülheti a közvetlen parlamenti felügyeletet. Ne feledjük el, hogy a hatalmi ágak az Egyesült Királyság alkotmányos rendszerében eddig nem váltak szét. A lord főbíró tisztségének bevezetésével és a fenti folyamat eredményeképpen azonban többen a törvényhozó és igazságszolgáltatási hatalmi ágak távolodását és a bírói ág függetlenségét látják megalapozódni. A folyamatnak még nincs vége: Gordon Brown kormányzása alatt a politikai elitben konszenzus alakult ki egy valódi Bill of Rights létrehozásáról, 2011. tavasz 81
