Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István és kortársai a diplomácia első világháborúban bekövetkezett válságáról
Sárváry Katalin próbálta elérni, hogy a háború - mint a legerősebb nemzetközi jogi szankció - kizárólag jogérvényesítés eszköze legyen.32 Mindenképpen kérdés, hogy milyen változások vezettek erre a törekvésre, és mi volt ennek a következménye. Köze volt-e a második világháború kitöréséhez, ahogy Bibó kortársai közül a legtöbben állítják, vagy a háborúnak mélyebb okai voltak? Bibó kortársai a háború okairól: az utópikus gondolkodás mint a háború oka A háború okait többen egy új gondolkodásmód térnyerésére vezették vissza, amely leginkább az angolszász országokban hatott.33 Ez a gondolkodásmód teljesen elszakadt attól a politikai gyakorlattól, amelyet az államok az egymás közti kapcsolataikban folytattak. Szakadék keletkezett a két világháború közti uralkodó elméletek és a politikai gyakorlat között.34 Az új gondolkodásmód gyökerei a felvilágosodás óta jelen voltak Európában, de a 19. században Anglia, a 20. században pedig Amerika páratlan gazdasági fejlődésével új erőre kapott az ember racionalitásába, a haladásba vetett hit, beleértve az egyén morális fejlődésébe vetett bizalmat. A két világháború között a haladás eszméje; a jogba és a civilizációba vetett hit a hatalmi szempontok elítéléséhez és háttérbe szorításához vezetett. A gazdasági fejlődés lehetősége és ígérete határtalannak bizonyult. A meggyőződés, hogy a gazdasági fejlődés a béke és a civilizáció előmozdításának irányába hat, garantálni látszott a civilizált módszerek térnyerését a nemzetközi kapcsolatokban. A béke új garanciái között az angolszász országokban különösen nagy szerepet tulajdonítottak a gazdaságnak. Az Adam Smith-i „érdekek harmóniája" elvet a nemzetgazdaság területéről a nemzetközi gazdaság területére is kiterjesztették. Ahogy az egyéni érdekek (racionalitás) követése nemzetgazdasági szinten a lehető legoptimálisabb gazdasághoz vezet, ugyanúgy az államok egyéni érdekeinek a követése a nemzetközi gazdaságban az érdekek természetes harmóniáját eredményezi majd. Ennek egyetlen feltétele a laissez-faire, vagyis az, hogy nemzetgazdasági szinten az államok a gazdaságba ne avatkozzanak bele, a nemzetközi rendszerben pedig biztosítsák a szabad kereskedelmet. A feltételezett harmóniának ugyanakkor ellentmondott a békeszerződések gazdasági kitétele, amelyek célja a versenytárs kiiktatása volt.35 Politikailag az érdekek azonosságának gondolata kiterjedt egy közös békeérdek fel- tételezésére. A nemzetközi közvélemény minden országot, amely a békét veszélyeztette, ezen az alapon irracionálisnak és immorálisnak tekintett. A kollektív biztonság elve volt hivatott biztosítani az új nemzetközi renden belüli békét az államok politikai/ katonai viszonyaiban. Ennek lényege: valamennyi ország összefogása egy esetleges jövőbeli agresszor ellen. A két világháború között ennek megfelelően kísérletet tettek a 182 Külügyi Szemle
