Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István és kortársai a diplomácia első világháborúban bekövetkezett válságáról
Sárváry Katalin két szuperhatalom között, hogy mindketten annak kitörésére számítottak. Ebben nagy szerepe volt a nukleáris fenyegetettségnek, ami miatt sokan a két nagyhatalom közti egyensúlyt nem az erők, hanem a fenyegetés egyensúlyaként írták le. Általános megegyezés hiányában a diplomácia békés eszközei átadják helyüket a háborúval való fenyegetésnek. A diplomácia pozitív megítélése az ellenkezőjére fordul; helyébe az ellenségesnek tartott puszta információszerzés, a kémkedés lép. Bár a két világháború között és a hidegháború során is Európa valamennyi országa megtapasztalta a háború nélkül folytatott háború mibenlétét, ez a nyugat-európai országokban nem járt a lakosság mindennapjait megmérgező élménnyé. Jellegzetesen közép- és kelet-európai tapasztalat a nyelvi háború térséget elborító jelensége, amely különösen a területükben megnagyobbodott országok lakosságának vált húsbavágó élményévé. A felek itt is - a látszólagos béke fenntartása ellenére - ugyanazokhoz az eszközökhöz nyúlnak, amelyekhez háborús felek folyamodnak, amint az indulatmentes háborút felváltja a totális háború (lásd alább): A területi vitákból származó deformált politikai gondolkodás legfeltűnőbb jelensége a nyugat-európai szemlélő számára oly érthetetlen és oly értelmetlen nyelvi háború. Nyugat-európai is ismeri a nyelvhasználati vitákat... A közép- és kelet-európai nyelvi háborúkat azonban -...- olyan népek vívják, melyek több nemzedék óta az állami és nemzeti lét bizonytalanságában s az ebből származó félelemben élnek. E népek állami életük jövőjét az egynyelvű emberek összetartozására akarják alapozni, a nyelvi háború kimenetelétől függ meglévő vagy vágyaikban kívánt állami keretük léte vagy nemléte, s a nyelvi statisztika eredményeitől várják határaik vagy határigényeik sorsának az eldőltét. Ebben a lelkiállapotban hiába mondjuk, hogy e vidéken a nyelvi határokat lényegesen megváltoztatni nem lehet és nem érdemes, s egyesek megnyerését sokak elvesztésével, egyesek legyűrését halálos ellenségek szerzésével kell megfizetni. Persze, hogy ilyen helyzetben tisztán látó, bátor és demokratikus közvélemény és politika egyet tehet: maximális lehetőségeket nyújt a kisebbségnek a meglévő kereten belül, saját kezdeményezésből megvalósítja a legmerészebb kisebbségi követeléseket, amivel azonban egyúttal vállalja az esetleges elszakadás kockázatát is.... Ehhez azonban az kell, hogy ne féljen, és ne higgye, hogy az idegen nyelvű vagy kisebbségi területek leválása a nemzet halálát jelenti. Ha ezt hiszi és azt, hogy a nyelvi háború kimenetele egzisztenciális kérdés, akkor ez valóban háború, és megnyerése érdekében előkerülnek mindazok az ádáz és végső eszközök, amelyeket minden nemzet nagyon jól ismer, mint kivételes velejárói az igazi háborúnak. Ezen a ponton kezdődnek a kisebbségi elnyomás és a kisebbségi sérelmek. Teljesen reménytelen az az állandó vita, hogy a többség kezdte-e az elnyomást vagy a kisebbség az államellenes agitációt. Az egzisztenciális félelem lelkiállapota kiszelektálja a vita résztvevői közül a józan értelem képviselőit, 176 Külügyi Szemle
