Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A magyar-francia kapcsolatok története De Gaulle tábornok elnöksége alatt (1958-1969)
Garadnai Zoltán függetlenségi politika demonstrálásának eszközéül is szolgált, és egyben üzleti lehetőséget is jelentett a romániai német kisebbség tekintetében. A magyar-francia relációban a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok álltak a figyelem középpontjában. Az év folyamán Roland Nungesser, a francia kormány pénzügyi és gazdasági ügyekkel foglalkozó államtitkára érkezett Magyarországra (1967. május 27-28.),61 amit Bíró József külkereskedelmi miniszter viszontlátogatása követett (1967 október 16-20.).62 A tárgyalásokon a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi, illetve a magyar gazdaságirányítási reform bevezetése körüli problémák kerültek megvitatásra. Francia értékelés szerint a magyarok nagy figyelmet szenteltek a gazdasági reform sikerének; azt is észrevették, hogy Budapest számára a nyugati országokkal kialakítandó gazdasági kapcsolatok kiemelt jelentőségűnek számítottak. Magyarország komoly költségvetési egyensúlyi problémákkal küszködött, amelynek megoldását Budapesten a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében látták. Franciaország külkereskedelmi forgalmában azonban Magyarország a nagyon szerény ötvenedik helyet foglalta el, miközben a magyar importból is csak alig két százalékkal részesedtek; vagyis a franciák Magyarországon - a térségben egyébként is pozícióelőnyben lévő NSZK-val szemben - szinte teljesen periférikus helyzetben voltak, és ez a kétoldalú kapcsolatok egyoldalúságát eredményezte. A gazdasági kapcsolatok fejlődését nehezítette az is, hogy Magyarország Lengyelországhoz és Romániához viszonyítva nem rendelkezett olyan természeti kincsekkel, amelyek a francia gazdaság számára szükségesek lettek volna. Ezen a helyzeten csak az 1966-os kereskedelmi szerződés változtatott, amelynek alapján a francia nagyvállalatok (Alsthom, Neyrpic, Renault) és a magyar vállalatok között együttműködés kezdett kibontakozni. A Magyarországról érkező francia import kétharmadát azonban az élőállat (marha és sertés) és a hús jelentette, miközben a magyar ipari termékeket Franciaországban nem, vagy csak alig ismerték. így, dacára a franciák ez irányú engedményeinek, az országba irányuló magyar export jelentős részét továbbra is a mezőgazdasági termékek tették ki. A közös erőfeszítéseknek köszönhetően 1966 végére kereskedelmi egyensúly alakult ki, amit valójában csak a nagyarányú magyar húsexport tett lehetővé, amiben viszont a Közös Piac vámszabályai a magyarok számára komoly gondot jelentettek. A magyar gazdaság fejlesztése ugyanakkor egyre nagyobb mértékű hitelfelvételt igényelt, s abban Franciaország számára is új lehetőségek nyíltak.63 Fock Jenő és Charles de Gaulle tárgyalása A francia köztársasági elnök a magyar Minisztertanács elnökét 1968. március 29- én fogadta.64 Fock Jenő ismét megfogalmazta azt a két világháború közötti francia külpolitikára vonatkozó kritikát, amit 1966-ban Kádár János már közölt a francia 164 Külügyi Szemle
