Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Sáringer János: Fejezetek a magyar külügyi igazgatás 1945 és 1948 közötti történetéből
Sáringer János A belpolitikai változások hatása a küliigyre 1946 őszén a demokratikus átalakulás válaszút elé került: továbbvitelére két, egymástól lényegesen eltérő koncepció rajzolódott ki. A Nagy Ferenc és a Független Kisgazdapárt által képviselt irányvonal a polgári demokrácia megerősítése mellett kötelezte el magát. Tagadta a két világháború közötti ellenforradalmi rendszert és egyben elutasította a szocialista átalakulás útját is. Ezzel szemben a Magyar Kommunista Párt vezetése a demokratikus átalakítás „továbbfejlesztését", a szocializmus megteremtését tűzte ki célul. Ennek eszközeként a konzervatív erők gyengítését, majd megszüntetését és az MKP vezetésével a baloldali erők összefogását jelölték meg. Az utóbbi koncepció végrehajtását célozta a békeszerződés aláírása után Rákosiék támadása a kisgazdapárt vezetése ellen. Első lépésként a párt főtitkárát, Kovács Bélát tartóztatták le, köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával, 1947. február 25-én. A következő lépés már a párt vezetője, a miniszterelnök ellen irányult. Nagy Ferenc május közepén szabadságra utazott Svájcba; ezt kihasználva, Rákosiék június első napjaiban lemondásra kényszerítették. Közben Budapesten kinevezték az új kormányt, amelynek vezetésével Dinnyés Lajost bízták meg. A belpolitikai változások kihatottak a Külügyminisztériumra is. Gyöngyösi János külügyminisztert leváltották, aki erről körlevélben értesítette a külügy dolgozóit: „A magyar külügyi szolgálat tisztviselői és altiszti karához. A Köztársasági Elnök Úr folyó évi május hó 31-én kelt elhatározásával engem Külügyminisztériumi állásomtól felmentett. Búcsút mondva a külügyi szolgálat tisztviselői és altiszti karának, nem mulaszthatom el, hogy azért a hazafias buzgalomért és odaadó munkásságért, amellyel engem közel két és fél éves működésem alatt nehéz feladataim megoldásában mindenkor legjobb tudásuk szerint támogattak, őszinte köszönetét mondjak. Végül csak arra kérem a külügyi szolgálat tisztviselői és altiszti karát, hogy a jövőben is minden erejükkel, legjobb akaratukkal és tudásukkal szolgálják továbbra is hazánk és népünk ügyét."46 Az 1947. augusztus végén megtartott, manipulált választások után, amely a Magyar Kommunista Párt térnyerésével zárult, kinevezték az új külügyminisztert: Molnár Eriket. Ebből az alkalomból a miniszter állománygyűlést tartott a munkatársak részére. „Molnár Erik miniszter úr folyó hó 26-án, pénteken átveszi a Külügyminisztérium vezetését. Ebből az alkalomból néhány szót kíván a minisztérium dolgozóihoz intézni. Az elnöki osztály felkéri a minisztérium összes tisztviselőit és alkalmazottait, hogy folyó hó 26-án du. 3 órakor a Géza-utcai tanácsteremben megjelenni szíveskedjenek."47 Eközben, 1947. június 1-jei hatállyal ismét változások történtek, és a következő szervezeti egységek alkották a minisztériumot: a Miniszter Kabinetje, a Politikai Osztály, a Sajtóosztály, a felszámolás alatt levő Fegyverszüneti Osztály,48 az Elnöki Osztály, a Nemzetközi Szervek és Konferenciák Ügyeivel Foglalkozó Osztály, a Protokollosz- tály, a Gazdaságpolitikai Osztály, a Rejtjelosztály, a Kulturális Osztály, a Nemzetközi 146 Külügyi Szemle
