Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Sáringer János: Fejezetek a magyar külügyi igazgatás 1945 és 1948 közötti történetéből
Sáringer János A Fegyverszüneti Osztály ügykörébe az alábbiak tartoztak:- a jóvátételi egyezmények tárgyalása és megkötésének előkészítése;- a Vörös Hadsereg ellátásával összefüggő kérdések;- az egyesült nemzetek és azok állampolgárainak tulajdonát képező vagyontárgyak visszaszolgáltatása;- a megszálló hadsereg által hadizsákmány címén birtokba vett vagyontárgyak, épületek kérdése és a visszaszerzésük érdekében történő diplomáciai közbenjárások;- a német vagyon kérdése;- a szövetséges hatalmak és Románia között létrejött fegyverszüneti egyezményben foglaltak értelmében lefoglalt romániai magyar vagyon ügye;- a Fegyverszüneti Tárcaközi Bizottság előtt tárgyalásra kerülő kérdések előkészítése és adminisztrálása;- az érintett minisztériumokkal való kapcsolattartás és egyeztetés. A magyar külügyi igazgatás átalakítására tett javaslatok Közben több javaslat is született a magyar külügyi igazgatás átalakításáról. A Gyöngyösi János számára eljuttatott összefoglalók közül elsőként említjük Ottlik György23 1945. novemberi keltezésű, „A magyar diplomácia" című dolgozatát.24 A szerző a sikeres külügyi testület felállítására és működésére vonatkozó alapelveket már jóval korábban, a „Milyen legyen az új diplomácia..." címmel 1920-ban megjelent füzetében kifejtette.25 Azokat az elveket és rendelkezéseket, amelyeken azután a magyar diplomácia szervezete ténylegesen felépült, 1937-ben „A modern diplomácia" című tanulmányában ismertette.26 Az 1945-ös dolgozatában Ottlik bemutatta a két világháború közötti magyar diplomácia szervezetét, és kiemelte a véleménye szerint pozitív külügyéreket, de nem hallgatta el az általa negatív jelzővel felruházott diplomaták nevét sem. A magyar külügyi igazgatás távolabbi és közelebbi múltjának taglalása után a szerző javaslatot tett a modern magyar külügyi adminisztráció megszervezésére. Fontosnak tartotta, hogy a külföldön szolgálatot teljesítő diplomaták kellően informáltak legyenek a hazai és a nemzetközi eseményekről. A központ újjászervezésének szükségessége mellett kiemelte a diplomaták erkölcsösségét, áldozatkészségét, kollegialitását. Kikből álljon az a diplomáciai szervezet, amelyre Magyarország külpolitikai vezetését és képviseletét 1945-1946-ban rá lehet bízni? - tette fel a kérdést. A diplomaták kiválasztásában „semmi esetre sem pártpolitikai motívum, vagy protekció" érvényesüljön, sokkal inkább „a gazdasági életben, különösen a külfölddel való viszonylatban sikert felmutató személyiségeket kellene a külügyi szolgálathoz átcsábítani", a távolabbi jövőben pedig a feladat az elitnevelés. Az adminisztratív utánpótlás általános biztosítására olyan főiskolát kell felállítani, mint a francia Ecole Libre des Sciences Politiques, amelyből - az École 134 Külügyi Szemle
