Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Sáringer János: Fejezetek a magyar külügyi igazgatás 1945 és 1948 közötti történetéből
Fejezetek a magyar külügyi igazgatás történetéből a korábbi - 1944 eleji - Sajtóosztály, illetve a Kulturális és Tudományos Osztály integrálásaképpen is értelmezhető. A Külügyminisztérium jogi vonatkozásainak háttérbe szorulását jelzi, hogy 1944-ben még négy osztály foglalkozott nemzetközi jogi vonatkozású ügyekkel, addig 1945 elején egyetlen jogi csoport felállítására került sor. Emellett ekkoriban vált szükségessé a Beszerzési Csoport és az Építésvezetői Iroda létrehozása is, ami a mostoha közellátással és a Külügyminisztérium épületének romos állapotával is magyarázható. Új elem, hogy 1945 elején formálisan is működhetett a Békeelőkészítő Osztály, amely a második világháború alatt -1942 nyarától - a Politikai Osztályon belül csak bújtatottan, informálisan létrehozott és néhány főből álló csoport volt. Kik dolgoztak a Szabadság téri minisztériumban? A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programjában kilátásba helyezte a háborús bűnösök letartóztatását és bíróság elé állítását. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 25-én elfogadta a 81/1945. M. E. számú rendeletet a népbíróságok létrehozásáról.10 Az igazságügyi miniszter február 7-én rendelkezett a háborús bűnösök és a fasiszta szervezetek összeírásáról. A közigazgatásban dolgozókat - így a Külügyminisztériumba jelentkezetteket is - úgynevezett igazoló eljárás alá vonták, amelynek végrehajtására igazoló bizottságokat állítottak fel.11 Az 1945. május 25-én készült kimutatás12 szerint száznegyven főt ellenőriztek, közülük százhúszat igazoltak, a többieket különböző kategóriákba sorolták.13 Ekkor a minisztérium állományában leginkább a Magyarország német megszállása előtti külügyéreket találjuk. Az 1944. március 19-e után állásukról lemondott diplomaták áprilisban megalakították az ún. Követi Bizottságot, azonban a budapesti kormány nem tartott igényt szolgálataikra. Igaz, hogy nagy részük nem is mutatott nagy hajlandóságot arra, hogy hazatérjen. Valószínűnek tartható, hogy ezek a külügyérek a Magyarországon zajló belpolitikai eseményeket figyelemmel kísérték, és leginkább kivártak. A Szabadság téri Külügyminisztérium vezető posztjain olyan személyeket találunk, mint például Szondy Viktor, Sebestyén Pál, Kertész István, Kvassay László, Széllé Lajos, Nékám Sándor vagy Nemestóthy Dénes, akik a két világháború közötti külügyi igazgatásban szerezték tapasztalataikat.14 A második világháború után újjászervezett minisztériumban kezdetben tehát a Horthy-korszak külügyérei teljesítettek szolgálatot, illetve képzettségük és nyelvtudásuk alapján mások is bekerültek. De más minisztériumokból is áthelyeztek embereket, akik az adminisztrációban jártasak, illetve egy-egy terület szakemberei voltak. Már az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásakor ajánlkoztak önjelöltek, s különböző előéletű személyek is megjelentek egyes politikai pártok ajánlásával a zsebükben, más esetekben az adott politikai párt közvetlenül Gyöngyösi Jánoshoz intézett levélben kérte jelöltjeik felvételét. A Szociáldemokrata Párt Szakasits 2011. tél 131
