Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Békés Csaba: Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991
Békés Csaba ideig a Szovjetunió számára is előnyös megoldásnak látszott, hiszen közvetve ez a szovjet gazdaságot is tehermentesítette, a Moszkva iránti feltétlen lojalitás fenntartására pedig maga Kádár személye adott biztosítékot. Minőségi változás a külpolitikában - akárcsak a belső átalakulás terén - 1988-ban következett be. Ez a fordulat azonban nem Kádár Jánosnak a májusi, rendkívüli pártkonferencián történt leváltásával vagy magával a konferenciával volt összefüggésben, hanem a Gorbacsov hatalomra jutását követően a nemzetközi politika színterén bekövetkezett jelentős pozitív változásokkal. A magyar külpolitikában ekkor kezdett körvonalazódni az a koncepció, amely a kialakulóban lévő és az együttműködésre épülő új világrendben a Kelet és a Nyugat között hídszerepet szánt Magyarországnak. Ez az elképzelés még tartósan számolt az adott szövetségi keretek (Varsói Szerződés, KGST) fennmaradásával, ám egyben azzal is, hogy ezek a multilaterális szervezetek szükség- szerű demokratikus átalakításon fognak keresztülmenni, s ennek következtében többé nem fogják akadályozni, hogy Magyarország nemzeti érdekeinek megfelelő kapcsolatokat építsen ki a világ bármely más országával vagy nemzetközi szervezetével.69 A korábbi, a hetvenes évek végétől érvényesülő külpolitika még a relatív önállóságra épült, s ennek lényege leegyszerűsítve az volt, hogy ami nem tilos, azt (talán) szabad. Az új koncepció viszont - a közlekedésből vett hasonlattal élve - azt jelentette, hogy ha a rendőr tilosat int, nem kell elbátortalanodni, hanem meg kell győzni, hogy gyorsan engedje át járművünket, sőt indokolt esetben - az utólagos dorgálás rizikóját is vállalva - a tilos jelzés ellenére, egyszerűen hajtsunk át a kereszteződésen. Ennek a folytonos kezdeményezésre épülő, dinamikus és tulajdonképpen a kvázi semlegesség megvalósítását célzó új külpolitikának a tételes megfogalmazására ilyen kategorikus formában - sem nyilvános, sem pedig belső használatra - nem került sor. Ma már azonban megállapítható, hogy a magyar törekvéseket 1988-tól az 1990-es választásokig eltelt időszakban lényegében ez jellemezte.70 A magyar-szovjet viszonyt a peresztrojka, a glasznoszty és általában a reformok kérdésében sajátos kettősség jellemezte: Magyarország egyszerre játszotta a legjobb tanítvány és a tanítómester szerepét. Nem volt véletlen, hogy a gorbacsovi politika a legnagyobb visszhangra nálunk talált, hiszen itt azt úgy értelmezték, mint a hatvanas évek vége óta folyamatos „keleti" ellenszélben végbevitt magyar reformok utólagos igazolását. A szovjetek ugyanakkor számos változtatás, újítás bevezetésénél bevallottan a magyar tapasztalatokat vették figyelembe: ilyen volt a mezőgazdaság átszervezése, a piac szerepének korlátozott érvényű elfogadása és a többes jelölés rendszere a képviselőválasztásoknál. Az MSZMP néhány hónappal korábbi, hasonló lépései alapján szervezték meg 1988 őszén az SZKP KB különböző speciális bizottságait, köztük az Alekszandr Jakovlev által irányított Nemzetközi Bizottságot is.71 A szovjet blokk három reformer országa között 1988-1989 folyamán egy virtuális Moszkva-Varsó-Budapest háromszög jött létre, amelyet a korabeli dokumentumok sajátos 116 Külügyi Szemle
