Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Békés Csaba: Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991
Magyar külpolitika a bipoláris világban élet belső ügyeinek alakulásával kapcsolatban.66 A magyar vezetés ugyanakkor belső vitáiban politikai és ideológiai szempontból általában kifejezetten ortodoxnak ítélte és rendszeresen bírálta a keletnémeteket. Emellett kellő szkepticizmussal értékelte azt a cinikus taktikát, ahogyan a berlini vezetés egyrészt a keleti blokk többi országával szemben gyakran az „igazi marxizmus-leninizmus" élharcosának szerepében tet- szelgett, egyúttal azonban mindent megtett azért, hogy a számára komoly extraprofitot produkáló NDK-NSZK gazdasági kapcsolatokból minél több hasznot húzzon, és azért is, hogy a „belnémet biznisz" valódi jellegéről, nagyságrendjéről és részleteiről a többieknek minél kevesebb tudomása legyen. Gazdasági téren ugyanakkor azt lehet mondani, hogy a blokkon belül Magyarország az NDK-val tartotta fenn a legkiegyensúlyozottabb kapcsolatokat, és a szovjet tömbön belül a (viszonylag) fejlett technológia megszerzése terén is ez a reláció bizonyult a legjobbnak. A hatvanas-hetvenes években a magyar diplomácia erőteljesen támogatta az NDK nemzetközi elismertetéséért folytatott küzdelmet. Ezt a morális támogatást részben a saját történelmi tapasztalatokon alapuló szolidaritás motiválta, hiszen a forradalmat követően, 1956 és 1963 között Magyarország is hasonló harcot folytatott a külpolitikai elszigeteltségből történő kitörésért. Még fontosabb szempont volt azonban, hogy 1967 februárja után világossá vált, hogy az NSZK-val való diplomáciai viszony normalizálására csak a német kérdés általános rendezése keretében kerülhet sor.67 A történelem iróniája, hogy a több évtizeden át fenntartott elvi támogatás után 1989-ben éppen egy magyar diplomáciai lépés - nevezetesen a Magyarországon tartózkodó keletnémet turisták kiengedése Ausztriába - volt az, amely nem csak a keletnémet kommunista rendszer összeomlását mozdította elő jelentős mértékben, hanem végül a német egység megvalósításához, s ezzel együtt az NDK megszűnéséhez vezetett. Rendszerváltás: belső átalakulás és külső determináció A magyar külpolitika már a hetvenes évek végétől sajátos, viszonylagos önállóságra tett szert. Ennek egyik fő jellemzője az volt, hogy Magyarország éppen azokban az években épített ki intenzív gazdasági és politikai kapcsolatokat a nyugati államokkal, amikor a kelet-nyugati viszony, pontosabban a két szuperhatalom viszonya a kubai rakétaválság óta nem tapasztalt mélypontra jutott - részben a hetvenes évek közepétől bekövetkezett újabb elhidegülés, részben Afganisztán szovjet megszállása következtében. A magyar vezetés azonban mindezt nem a moszkvai vezetés akarata ellenére vitte végbe, hanem éppen annak tudtával és beleegyezésével. Kádárnak ugyanis sikerült újra és újra meggyőznie Brezsnyevet és utódait - noha ez korántsem volt egyszerű feladat -, hogy az egyre romló gazdasági helyzet miatt Magyarországon a politikai rendszer stabilitása csak ilyen eszközökkel tartható fenn.68 A nyugati hitelek fokozott igénybe vétele egy 2011. tél 115
