Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 4. szám - DIPLOMÁCIA- ÉS KÜLPOLITIKA-TÖRTÉNET - Békés Csaba: Magyar külpolitika a bipoláris világban, 1945-1991
Békés Csaba ez a képlet sem volt ilyen egyszerű. A fejlett csoporton belül a viszonylag kevésbé fejlett Lengyelország és Magyarország például a KGST fejlesztési irányai és az integráció ügyében általában a fejlettebbekkel együtt küzdöttek, saját gazdasági érdekeik védelmében azonban nem ritkán a fejletlenek álláspontja mellé sorakoztak fel. A hatvanas évek elejétől a szovjet blokk számára az egyik központi probléma a német kérdés rendezése volt. Itt kezdettől határozottan elkülönültek a biztonságérdekelt és a gazdaságorientált blokk érdekei. Míg Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK csak a korabeli nyugatnémet pozíció63 teljes feladása esetén tartotta lehetségesnek a diplomáciai kapcsolatok rendezését az NSZK-val, Bulgáriának, Magyarországnak és Romániának nem voltak komoly rendezetlen problémái vele, viszont annál inkább érdekeltek voltak a gazdasági kapcsolatok intenzív fejlesztésében.64 Az európai biztonság kérdésében is - mivel annak központi eleme a német kérdés rendezése volt - nagyjából a fenti képlet szerint oszlottak meg a vélemények. Magyarország tehát a szovjet blokkon belül pragmatikus alapokon nyugvó, sajátos szövetségi politikát folytatott, amelyet a mindenkori aktuális érdekek határoztak meg. Ez a meglehetősen bonyolult viszonyrendszer jól illusztrálható a vizsgált korszakból vett néhány tanulságos példával. A lengyel-magyar kétoldalú kapcsolatok mindvégig kiválóak voltak, és a nemzetközi politika megítélése, valamint a kelet-nyugati viszony alakulása kérdésében is többnyire megegyezett a két vezetés véleménye. Számos esetben azonban lényegesen eltérő álláspontot képviseltek, volt olyan alkalom is, például az európai biztonsági konferencia előkészítésének korai szakaszában, amikor a magyar diplomácia a túlzónak tekintett lengyel törekvések leszerelésére a szovjetekkel szövetkezett. Románia esetében fordított volt a képlet: a kétoldalú kapcsolatokat mindvégig súlyos problémák - köztük mindenekelőtt a romániai magyar kisebbséggel szembeni súlyos diszkrimináció - terhelték, amelyek következtében a magyar vezetésben erős belső kritika és nacionalizmustól sem mentes ellenszenv nyilvánult meg a román vezetéssel szemben.65 A kelet-nyugati kapcsolatok fejlesztése terén, illetve az európai biztonság kérdésében azonban - s időnként a szovjet blokkon belüli politikai és gazdasági kooperáció számos területén is - a két politikai vezetés által képviselt érdekek sokszor megegyeztek, vagy közel álltak egymáshoz. A magyar vezetés a multilaterális tárgyalásokon ugyan látványosan tartózkodott a mindenkori román álláspont nyílt támogatásától, ám nem ritkán a passzivitásnak álcázott jóindulatú semlegesség taktikájának alkalmazásával igyekeztek elősegíteni annak érvényre jutását. A magyar-szovjet kétoldalú kapcsolatok rendszerében pedig a magyar tárgyalópartnerek gyakran szálltak síkra olyan javaslatok mellett, amelyek kifejezetten ezt a közös érdekeltséget szolgálták. A magyar-keletnémet kapcsolatok szintén egyedi jellegűek voltak. A magyar gazdasági és belpolitikai fejlődés sajátosságaival kapcsolatban a szovjetek mellett a legtöbb és legélesebb kritikát Magyarország mindvégig az NDK részéről kapta. Sőt, olyan esetre is fény derült, amikor keletnémet funkcionáriusok „kémkedtek" a magyar kulturális 114 Külügyi Szemle
