Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Kiss J. László: Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában
Kiss ]. László már sokkal inkább megoszlottak. Egy európai megoldás javára csak Németország esetében alakult ki többség (52 százalék), míg a több ország inkább a nemzeti megoldásoknak adott elsőbbséget (Franciaország 54, Spanyolország 75, Olaszország 53, Nagy-Britannia 75 százalék). Ennek a látszólag paradox magatartásnak a kulcsa a görög válság német megítélésében rejlett: a német válaszadók 78 százaléka a görög kormányt tartotta felelősnek a helyzetért, míg ezt az álláspontot más európai országok csak kisebb mértékben osztották (Franciaország 57, Spanyolország 59, Olaszország 44, Nagy-Britannia 56 százalék). Az adatok alapján más országokkal összehasonlítva a német közvéleményt nem lehet „euroszkeptikusabbnak" vagy az EU-val szemben ellenségesebbnek tekinteni. A németek a görög válságot görögként és nem európaiaként látták. Nem általában az európai integrációval, hanem azzal fordultak szembe, hogy Görögországnak nyújtsanak segítséget. Arra a kérdésre, hogy a megkérdezett európaiak készek lennének-e többet fizetni a közös Európáért és kevesebbet a nemzeti terveikért, akár a csökkentett szuverenitás árán is, a franciák 76, a spanyolok 72, az olaszok 77, ám a németek 61 százaléka mondott igent, és csak a britek 55 százaléka volt a megnövelt közös költségvetés ellen. Végső soron a vizsgálati adatok a német lakosság körében nem erősítették meg sem egy alapvető euroszkepticizmus létezését, sem az EU-ról alkotott kép átalakulását. Ám a vizsgálati adatok mögött szkeptikusabb képhez jutunk: ha nincs is meg az intézményi vagy politikai feltétele annak, hogy az unióról szóló ellentmondásos közvéleményt és politikai vitát figyelembe vegyük, úgy az még nem jelenti azt, hogy nincs is ilyen vita. Németország része az EU növekvő politizálódásának, és ez a folyamat az EU-ról alkotott differenciáltabb kép kialakulását is magában foglalja. Az egyik kép a további integráció elősegítésének javára szolgál, míg a másik a Görögországnak nyújtott segítség elutasítását jelenti. Egyesek arra mutatnak rá, hogy ennek a vitának veszélyes potenciálja lehet: a politikai vita ugyanis politikai vezetés nélkül a félelmek, a sztereotípiák és a sérelmek kifejezésére korlátozódhat, s így egy „identitásvita" alapjául szolgálhat, amelyben a nemzeti „mi" a diffúz európai, globális „ők"-kel kerülhet szembe, s ezzel a német közvélemény követheti az euroszkeptikus országok útját.35 Egy ilyen változáshoz azonban szükség van egy politikai vezetőre. Egyes kereszténydemokrata vélemények annak adtak kifejezést, hogy konzervatív, populista és nacionalista erők alakulhatnak ki a CDU-tól jobbra, ám egyelőre ilyen tendencia még nem látható. Új narratívak Németország európai szerepéről, avagy régi narratívak új köntösben? A Németország európai szerepe körül kibontakozó vita újraélesztette a már korábban ismert narratívákat, de számos esetben a régi narratívák jelentek meg új formában. A központi kérdés az Európa-politikában játszott német szerepre, továbbá az adott 52 Külügyi Szemle
