Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)

2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban

Az amerikai hegemonikus rend fogalmi keretei A terrorizmus megjelenítése a Just War Against Terror című könyvben beleillik a fenti retorikai struktúrába, amely bizonyos szereplőket kivon a politika tartományából. A terroristák ábrázolása még ezen a ponton is túlmegy: a szerző „Mi a terrorista?" kérdése valójában már a terroristákat emberi mivoltuktól is megfosztja. A kérdésre adott válasz szerint „a terroristák azok, akik megölik az »objektív ellenségüknek« gon­dolt embereket, függetlenül attól, hogy azok mit vagy mit nem csináltak". Ahogy azt Elshtain tovább részletezi, „a terrorista az, aki elveti a terror magjait. A terror az ál­dozatait vagy leendő áldozatait megbénító félelemben tartja."46 A terroristák emellett, Tesón ábrázolásához hasonlóan, fanatikusokként jelennek meg. Mint ahogy azt a szer­ző leírásából megtudjuk, „a fanatikus képzelete féktelenül szárnyal. Az egyik horrort, mint például szeptember 11-et, továbbiaknak kell követniük. Mit rombolhatunk le leg­közelebb? A terrorista viselkedés, amint kezdetét veszi, magát táplálja, csakúgy, mint az erőszakos bűnözés más formái."47 Visszatérve a terrorizmus politikai szempontú értékelésére, a szerző szerint „a terro­rizmusnak egy nihilisztikus célja van: a legtöbbször vad és utópisztikus célkitűzések szolgálatába állított pusztítás, amelyeknek a hagyományos politika értelmezési tarto­mányában semmi értelmük sincs".48 Hasonló szellemben folytatja Elshtain más helyütt: „a politikát az erőszak öli meg. Amíg a klasszikus hadviselés a politika más eszközök­kel történő folytatását jelenti, addig a terrorizmus a politika minden lehetséges eszköz­zel történő elpusztítását jelenti."49 A politika terrénumából kizárt terrorizmussal szembeállítva jellemzi Elshtain az igazságos háború általa támogatott doktrínáját. A következő idézetek jól illusztrálják a szerző álláspontját az erőszak megengedhető formáit illetően, amelynek kulcsfontos­ságú eleme az igazságos háború normatív követelményeként megjelenő, szabályozott, mértéktartó erőszak ideálképe, amely a fentiekben említett, megkülönböztető erejű kü­lönbségtételi képesség gyakorlati megnyilvánulásának tekinthető. Érvrendszere kifej­téséhez a szerző az „igazságosság és háború" fogalmainak alaposabb átgondolására szólítja fel olvasóit. Ebben a kontextusban Elshtain az igazságos háború lehetséges cél­jait illetően a következőképpen fogalmaz: „Az igazságos háborúról való gondolkodás azzal a feltevéssel él, hogy a háború olykor az igazságosság eszköze lehet; vagyis a há­ború helyrehozhat tömeges jogsértéseket vagy visszaállíthatja a rendet a zűrzavarban, ide értve azokat a zűrzavarokat is, amelyek néha magukat „békének" nevezik."50 Másrészről az igazságos háború fogalmának fontos elemei Elshtain érvrendszerében azok a tényezők is, amelyek ezt a fajta hadviselést megkülönböztetik más, fegyveres erő alkalmazásával járó cselekményektől. A szerző a következőképpen nyilatkozik az igazságos háború in hello természetéről: A polgári áldozatok számának minimalizálása érdekében a hadviselés szabályait betartó, szervezett haderő alkalmazása lehetővé teheti annak a 2011. ősz 81

Next

/
Thumbnails
Contents