Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)

2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban

Stransz Erzsébet Ugyanaz az ellentétpár-konstruáló retorikai szerkezet köszön vissza a könyv egy további passzusában, de ott az amerikai különbségtétel és az iszlámnak tulajdonított különbségtételre való képtelenség ellentétpárján belül az utóbbi jelenik meg a konflik­tus alapvető forrásaként. Elshtaint idézve: amikor azok, akik a mi ellenségeinknek kiáltották ki magukat, „hitetlenek­nek" nevezik az amerikaiakat, legalább két szempontból ítélnek el minket. Először is, Oszáma bin Láden és követői szemében a legtöbb amerikai ele­ve elítélendő amiatt, hogy az iszlamista fundamentalizmustól eltérő vallást követnek. Másodszor pedig, az amerikaiak elvi szinten egy olyan alkotmá­nyos rendet vallanak magukénak, amely az egyházat és az államot elvá­lasztja egymástól, még akkor is, ha a politikai kultúra és a civil társadalom szintjén a vallás és a politika sok, szerteágazó módon fonódik össze.43 Ahogy a fenti idézet illusztrálja, Elshtain érvrendszerében, érdekes módon, a kü­lönbségtételre képtelen „másiknak" a különbségtétel tényével kapcsolatos intoleran­ciája az, amely Amerika és az iszlám közötti konfliktust megkerülhetetlenné teszi, és egyben az amerikai „ént" önvédelemre kényszeríti. Ebben a retorikai struktúrában, hasonlóan Tesón és Ignatieff érvrendszeréhez, a megvédendő tárgy az amerikai de­mokratikus identitás és annak bizonyos eszményei. A szerző szavaival, küzdenünk kell és fogunk is - nem azért, hogy bármely országot meghó­dítsunk, vagy hogy népeket vagy vallásokat pusztítsunk el, hanem hogy megvédjük azt, akik vagyunk és amit a jelenben a legjobb tudásunknak megfelelően képviselünk. Nem vagyunk kötelesek megvédeni mindent, amit idáig tettünk, vagy amit az országunk épp tesz. Ugyanakkor kötelesek vagyunk megvédeni a szabad állampolgárság eszményét egy olyan politi­kai közösségben, amely a polgári szabadságokat és a szabad vallásgyakor­lást mindenki számára hozzáférhetővé teszi.44 Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy az Elshtain által felállított, egymást kizáró bináris ellentétpárok (szekularizáció vs. a politikai és a vallási hatalom összefonódása; különbségtétel vs. különbségtétel hiánya; valamint végső soron jó vs. gonosz) ugyanazt az ellenségkép-meghatározó logikát követik, amivel a szerző magukat az iszlamistákat vádolja. Ebből a szempontból különösen illusztratívak a szerzőnek az iszlamista funda­mentalizmust, illetve a terroristákat ábrázoló állításai. Míg az iszlámot Elshtain egy, a vallási és a politikai hatalmat összefonó rendszerként jeleníti meg, amely ugyanakkor még magában hordozza a politikai cselekvés lehetőségét, az iszlamista fundamenta­lizmustól és a terrorizmustól mindezt elvitatja. Elshtain szerint ugyanis „azokat, akik a szabadságunkat a bűnösség jegyének tekintve megvetik, nem érdeklik a folyamatos társadalmi vitáink a szabadsággal való élés helyes és helytelen módjairól. Ok magát a szabadság eszméjét vetik meg".45 80 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents