Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Az amerikai hegemonikus rend fogalmi keretei Mindennek fényében elmondható, hogy a Tesón retorikájában „a jó és a gonosz közötti harcként" aposztrofált terrorizmus elleni küzdelem emlékeztet az elvi gonosztevők fanatizmusának logikájára, mely szerint a fanatizmus 1. nem fogad el semmilyen, a hitével ellenkező érvet vagy bizonyítékot, valamint 2. a hite követésében hajlandó jelentős áldozatot hozni.22 A demokratikus értékeket tagadó elvi gonosztevők legyőzésének végső célja (ezzel összhangban az önkényuralmi rendszerek áldozatai megmentésének másodlagossága) összemossa a terror és a biztonság kategóriáit a szerző érvrendszerében: az amerikai demokratikus önkép biztonságát meghatározó fogalmi rendszer és a biztonság növeléséhez szükséges cselekvési út ebben a megjelenítésben a legyőzni kívánt ellenségnek tulajdonított logikát követi. A biztonságot veszélyeztető és a biztonságot szolgáló terror dilemmája: Michael Ignatieff a birodalmiság, valamint a „kisebbik és nagyobbik rossz" kérdéseiről A 2001. szeptember 11-i támadásokat követően kialakult helyzetre reagálva, Michael Ignatieff több tudományos és számos kevésbé formális írásban (mint pl. újságcikkek vagy szerkesztői levelek) szól hozzá az aktuális bel- és külpolitikai kihívásokhoz. A terror és a biztonság tudományos megjelenítéseinek feltérképezése szempontjából fontos megemlíteni, hogy Ignatieff érvrendszerében párhuzamosan jelenik meg az Egyesült Államok belső sérülékenységének és a kifelé irányuló birodalmi törekvéseinek tárgyalása. A szerző mindkét esetben retorikailag egyfajta „szükségszerűséget", valamint egy ebből következő „szükséghelyzetet" vázol fel, amelynek jelentősége abban rejlik, hogy rendkívüli intézkedések megtételére hatalmazza fel az amerikai kormányt. A szükséghelyzet retorikai megalapozásával bizonyos helyzetek olyan módon állítódnak be, amely egyrészről nem hagy lehetőséget alternatív értelmezési sémák alkalmazására, másrészről legitimálja a szükséghelyzet természetéből következő, a rendes ügymenettől eltérő, kivételes intézkedések meghozatalát. A szeptember 11-ét követő politikai helyzet „szükséghelyzetként" való ábrázolása ennél fogva semlegesíti a politikai döntésekben mindig jelen levő alternatívák közötti választást, valamint igazolja a retorikailag a szükséghelyzethez kapcsolt döntéseket. Amint azt a következőkben bemutatom, Ignatieff érvrendszerében a „szükség" elem nemzetközi téren az Egyesült Államok feltételezett birodalmiságához és az abból fakadó kötelezettségekhez kapcsolódik, míg a belpolitikában ez a kisebbik és a nagyobbik rossz közötti választás kényszere formájában jelenik meg. A szükségszerűség nemzetközi és belpolitikai megnyilvánulásainak analízisét követően a nagyobbik rossz eseteinek feltérképezésével folytatom az elemzést, végül kísérletet teszek a szerző érvrendszerében megmutatkozó, az alábbiakban bemutatásra kerülő fogalmi elemeket összekötő logika azonosítására. 2011. ősz 73
