Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - BIZTONSÁG ÉS STRATÉGIA - Strausz Erzsébet: Az amerikai hegemónikus rend fogalmi keretei: a terror és biztonság megjelenítése a terror elleni háború kérdéseit tárgyaló amerikai tudományos diskurzusokban
Strausz Erzsébet Nemzetközi vonatkozásban Ignatieff a következőképpen írja le az Egyesült Államok helyzetét: az Irak megtámadását megelőző hónapokban közétett „The Burden" című szerkesztői levélben az Egyesült Államokat de facto birodalomnak nevezi, amely túlmutat a „világ legbefolyásosabb állama" kategórián, megjelenítve ezzel a modern „empire Ute" fogalmát. Ignatieff ábrázolásában az USA egy „jóindulatú (benign) hatalomként" jelenik meg, egy olyan „globális hegemónként", amelynek „díszítő hangjai a szabad piacok, az emberi jogok és a demokrácia", amiknek ugyanakkor „a világ legelképesztőbb hadserege szerez érvényt".23 A szerző szerint az így jellemezhető jóindulatú birodalmi- sággal járó naivitásnak a szeptember 11-i terroristatámadások véget vetettek: itt az ideje, hogy az Egyesült Államok birodalmisága „tudatára ébredjen", vagyis többé nem létezik „ártatlan választás" a köztársasági identitás megőrzése és a birodalmisággal járó kockázatok felvállalása között. A szerkesztői levél címében szereplő burden mindennek fényében a felvállalt birodalmiság terhét jelenti, amelyet Ignatieff a következő módon fogalmaz meg: „nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok meg tudja-e tartani a köztársasági erényeit egy bűnös világban", hanem hogy „a köztársaság biztonságban fenn tud-e maradni otthonában anélkül, hogy külföldön birodalmi rendfenntartásra (imperial policing) kényszerüljön".24 Ebben a kontextusban a szeptember 11-i terroristatámadások a tényleges, ám „öntudatlan" birodalmiság és a birodalmi identitás, valamint az azzal járó következmények felvállalása között teremti meg a kapcsolatot, ami más szemszögből közelítve az Irak elleni támadás legitimációját alapozza meg. Az öntudatára ébredt empire lite ugyanis - folytatódik a szerző érvelése - bizonyos klasszikus „birodalmi feladatokat" is megörököl. A birodalmiság felismerése ennél fogva egyfajta történelmi szükségszerűséget eredményez, amelyben Irak kérdése egy régre visszanyúló problémaként jelenik meg. Ignatieff Irakot „birodalmi fikciónak" nevezi, amelyet „függetlensége óta brit és francia erők tartanak össze". A „jóindulatú birodalom" identitás ezen a ponton kiegészül a fegyveres erő alkalmazásának szükségszerűségével, mivel a birodalmi retorika történetisége szerint magának Iraknak a létezése birodalmi tevékenység eredménye, és mint ilyen, a birodalmiságát felvállaló amerikai birodalom hatáskörébe tartozik. A történelmi szükségszerűség a jelen kihívásaival további két módon forr össze: egyrészt a birodalmi feladatok kivitelezéséhez Ignatieff az Egyesült Államokat a nemzetközi jogon felül helyezni, arra hivatkozva, hogy „a birodalom érdekeinek jogában áll más államok szuverenitását áttörni". Ebben a szellemben - írja a szerző - „az Egyesült Államok akkor multilaterális, amikor az akar lenni, és akkor cselekszik unilaterálisan, amikor erre szükség van".25 Másrészről ezen a ponton az érvelés visszakapcsolódik a „jóindulatú hegemón" fogalmához, amely az amerikai birodalmi törekvéseket egyetemesen pozitív hatású tevékenységként jeleníti meg. Annak az „amerikaiakat érintő fogós kérdésnek" a megválaszolása helyett, miszerint „az ő szabadságuk vajon tartalmazza-e a határaikon kívül élők szabadsága megvédelmezésének kötelezettségét is", a szerző arra fekteti 74 Külügyi Szemle
