Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)

2011 / 3. szám - AMERIKAI HEGEMÓNIA ÉS NEMZETKÖZI REND - Deák András: A sérülékeny hegemón. Energiafüggőség és érdekérvényesítés az amerikai külpolitika rendszerében

A sérülékeny hegemén

A „háború utáni olajrend" - a hegemónia aranykora

Az 1945 és 1973 közötti időszakban az iparágat meghatározó összes intézményi elem amerikai befolyás alatt volt. Három bírt ezekből alapvető jelentőséggel: 1. az Amerikai Egyesült Államok nem szorult érdemi olajimportra; 2. amerikai (és kisebb mértékben brit) vállalatok birtokolták a globális kitermelés döntő hányadát és hozták a fejlesztésekre vonatkozó döntéseket; 3. az USA rendelkezett az ún. tartalékkapacitás5 (excess capacity) felett, amelynek révén egyszerre tudta kordában tartani a globális árszintet és adekvát módon pótolni a máshol bekövetkező váratlan termeléskieséseket. Mindhárom intézményi elem már jóval a második világháború előtt az Egyesült Államok kezében koncentrálódott. Amerika 1945 előtt közel 80 évig meghatározó globális exportőr volt, a fejlett világ országai közül egyedüliként (Oroszországot ide nem számítva). A meghatározó hét nagyvállalat, a Hét Nővér 1949-ben a (szovjet blokk országai nélkül értendő) világtermelés 54,6 százalékát adta; az Egyesült Államokban a felhozatal egyharmadát, míg a többi térségben 88,1 százalékát birtokolta.6 Végezetül, Washington a harmincas évek közepe óta intézményesített módon allokálta az Egyesült Államok tartalékkapacitásait, melynek révén mind áralakító, mind biztonságpolitikai szerepe végképp meghatározóvá vált.

1. ábra: Az Egyesült Államok olajmérlege, 1949-2005 (millió hordó/nap)

Forrás: Energy Information Agency, http://www.eia.gov/energy_in_brief/foreign_oil_dependence.cfm

.

Letöltés ideje: 2011. július 2.

2011. ősz

41