Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - AMERIKAI HEGEMÓNIA ÉS NEMZETKÖZI REND - Magyarics Tamás: Az unipoláris rend menedzselése. Az Egyesült Államok hegemóniája a hidegháború után
Magyarics Tamás „Puha hatalom" A hidegháború egyik fő frontja a liberális demokrácia és a kommunizmus közötti ideológiai küzdelem volt. Ebben - a nemzetközi kapcsolatok szakirodaimában legalábbis Joseph. S. Nye munkássága nyomán polgárjogot nyert kifejezéssel élve - az ún. puha hatalom eszközeivel harcoltak a szembenálló felek az emberek „szívéért és eszéért" (hearts and minds). Egy ország külpolitikáját nagy részben a nemzeti identitás határozza meg; az amerikai nemzeti identitás kezdettől fogva rendelkezett egy burkolt hegemonista elemmel. A „kivételesség" eszméje, a „kiválasztottság" érzése, a missziós tudat, az amerikai politikai intézmények és az amerikai államforma felsőbbrendűségének tudata Thomas Jeffersontól Abraham Lincolnon át George W. Bushig, különböző mértékben, de egyaránt megjelent. A dilemma mindössze az volt, hogy az Egyesült Államok külpolitikája aktívan próbáljon-e érvényt szerezni ezeknek az eszméknek, vagy mindössze a példaadás erejével éljen. A hegemóniához szükség van egy ún. használható múltra és megfelelő mítoszokra is.27 így Amerika a bőség, a korlátlan lehetőségek és a szabadság hazájaként jelenik meg a legtöbb narratívában. Mítoszaik egyik legerősebb eleme az ún. Frontier eszme.28 Az amerikai történelem egyik olvasata a frontier állandó és szakadatlan kiterjesztése: kezdetben Eszak-Amerikában, aztán Latin-Amerikában, a Csendes-óceán térségében, az Atlanti-térségben, majd globálisan, s ezen túllépve, az 1960-as évektől kezdődően immár az űrben is. Az amerikai űrprogramot, s azon belül a Holdra való eljutást jelentős erőforrásokkal támogató John F. Kennedy nem véletlenül nevezte el politikai programját New Frontiemek (bár azon elsősorban belpolitikai terveit értette). Az űrverseny nem csupán technológiai vagy presztízsküzdelem volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió között; az amerikaiak számára az elsőség kérdése nemzeti identitásuk lényegét érintette.29 A frontier eszme eredeti formájában a civilizáció terjesztését jelentette. Ezt a funkcióját később sem vesztette el; az Woodrow Wilson óta mindenekelőtt a demokrácia terjesztésének köntösében jelenik meg. Maga Wilson elnök az Egyesült Államok „hátországában", a karib-tengeri térségben igyekezett a gyakorlatba is átültetni a demokrácia-export és az azzal együtt járó „jó kormányzás" (good governance) liberális internacionalista programját. A második világháborút követően Németország és Japán vált e törekvések fő terepévé, a hidegháború lezárása után ismét a karibi térség (Haiti), majd a Bush-adminisztráció alatt a tágabb értelemben vett Közel- és Közép-Kelet. A hidegháború alatt az Egyesült Államok az emberi szabadságjogokat, a szabad piacgazdaságot és a parlamenti demokráciát a kommunizmussal szemben védelmezte; a Szovjetunió összeomlása után a kommunizmus helyett a nemzetközi terrorizmus lett „a másik". Washington hegemóniáját a nem kommunista uralom alatt élő országok nagy része a hidegháború alatt azért fogadta el, mert úgy látták, a kommunista 30 Külügyi Szemle
