Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - AMERIKAI HEGEMÓNIA ÉS NEMZETKÖZI REND - Magyarics Tamás: Az unipoláris rend menedzselése. Az Egyesült Államok hegemóniája a hidegháború után
Az unipoláris rend menedzselése eszmék egzisztenciális fenyegetést jelentenek számukra. Azóta viszont azért is övezi egyre erősebb szkepszis az amerikai hegemóniát még a szövetségesek körében is, mert a nemzetközi terrorizmus szellemi hátterének központi elemét képező radikális iszlámot közel sem tartják olyan sokan egzisztenciális kihívásnak, mint annak idején a kommunizmust.30 Az ugyanis univerzalizmusra tartott igényt, míg a radikális iszlám befolyása és vonzereje nagyon is jól behatárolt földrajzi térségben jelentkezik. E térségben azonban az iszlám - hol mérsékeltebb, hol radikálisabb változata - hegemoni- kus szerepet játszik, s áthatja a politikai élettől kezdve, a társadalmi viszonyokon át az egyéni és közösségi jogokig az élet minden területét. Ráadásul, az iszlám társadalmak többségének „használható múltjában" a Nyugat elleni küzdelem központi helyet foglal el, ily módon a Washington által elsősorban 2001. szeptember 11-e után erőltetett demokrácia-export a helyi társadalmak identitását közvetlenül érintette. Az amerikai hegemónia kiterjesztésének kísérlete ezekre a társadalmakra elsősorban ilyen, tágabb értelemben vett kulturális és önazonossági kérdések miatt vallott eddig kudarcot - és a jövőben sem várható gyökeres változás ezen a téren. A hidegháborút a „nyitott társadalmak" nyerték meg a „zárt" társadalmak ellen. Francis Fukuyama híres jövendölésével szemben azonban a liberális demokrácia globális győzelme nem következett be. A kommunizmus csak egy volt a liberális demokrácia rendszerével szemben felsorakozó alternatívák közül; az orosz „szuverén demokrácia", a kínai típusú „kommunista kapitalizmus" vagy az ázsiai országok egy részének (pl. Dél-Korea, Tajvan, Szingapúr) sikeres „államkapitalista" szisztémái, illetve az iszlám országoknak a nyugati értékrendtől eltérő normákra épülő társadalma - mind potenciális versenytársat jelent az amerikai modellel szemben. Az amerikai hegemónia a „nyitott társadalom" jelentette egyéni érvényesülési lehetőségekkel, az emberi és polgári jogok széles körű biztosításával, valamint a különböző szabadságjogokkal (a szólás- és sajtószabadságtól a vallási tolerancián keresztül az igazságszolgáltatásban az ártatlanság vélelméig) jelentős támogatást kapott mind a saját közvéleményében, mind a hegemóniának „alávetett" országokban. Ezt az előnyt veszélyeztette a 2001. szeptember 11-i támadásokat követően a Bush-adminisztráció által bevezetett belbiztonsági intézkedéssorozat, valamint a nemzetközi írott és íratlan jogok (például: a foglyokkal szembeni bánásmódot előíró jogszabályok) ismételt megszegése. Thomas L. Friedman helyesen mutat rá a Világkereskedelmi Központ közelébe tervezett mecset körüli vitában, hogy ha „olyan ország vagyunk, amely még a 9/11 helyszíne melletti mecsetet is eltűri", akkor a befogadás és nyitottság rendkívül hatékony üzenetét küldjük a világnak.31 Majd így folytatja: „Megdöbbentő lehet más országoknak. De sohasem tudhatjuk, ki hallja meg az üzenetet és ismeri be: „Milyen figyelemreméltó ország! Abban az olvasztótégelyben akarok élni, még akkor is, ha tejes dobozokból összetákolt csónakon kell odajutnom. És ameddig ez történik, addig a Szilikon-völgy Szilikon-völgy marad, Hollywood Hollywood, és a Broadway Broadway..." 2011. ősz 31
