Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - AMERIKAI HEGEMÓNIA ÉS NEMZETKÖZI REND - Magyarics Tamás: Az unipoláris rend menedzselése. Az Egyesült Államok hegemóniája a hidegháború után
Magyarics Tamás Gazdaság „Az amerikai hatalom alapja, végső elemzésben, az Egyesült Államok gazdaságának relatív elsőbbsége" - szögezte le Robert A. Papé egyik tanulmányában.21 Az USA hatalmi pozícióinak viszonylagos gyengülése talán legkézzelfoghatóbban a gazdaság terén ment végbe. Ha a világ ipari össztermelésének arányában vizsgáljuk az amerikaiak helyzetét, akkor akár drámai csökkenésről is beszélhetünk, hiszen közvetlenül a második világháború után majdnem minden második terméken a Made in USA volt látható, míg napjainkban már csak nagyjából minden ötödiken (igaz, az 1990-es években Amerika átmenetileg növelte a részesedését). Ráadásul, Washington legszorosabb szövetségeseit is számításba véve, az ipari termelésben a „nyugati világ" aránya, ha nem is ilyen mértékben, de erőteljesen csökkent. A nyertesek döntő többsége Ázsiában található, de egyes latin-amerikai (pl. Brazília) vagy közel-keleti államok is komoly haladást értek el gazdasági téren. A tendencia okait röviden az alábbiakban lehet összefoglalni. A második világháború során Németország és Japán totális vereséget szenvedett és gyakorlatilag amerikai protektorátussá vált. A győztes nagyhatalmak és potenciális gazdasági versenytársak közül az Egyesült Királyság és Franciaország végzetesen meggyengült, és az 1945-öt követő két évtizedben gyakorlatilag teljesen elvesztette a korábbi nagyhatalmi státusát biztosító gyarmatbirodalmát. A Szovjetunió szinte felmérhetetlen emberi és anyagi károkat szenvedett a háború alatt; a kommunizmus pedig olyan torz, egydimenziós hatalommá változtatta az országot, hogy az gazdaságilag soha nem volt képes a potenciális erőforrásait megfelelő mértékben kihasználni és az Egyesült Államok számára komoly gazdasági vetélytárssá előlépni. A hidegháborús amerikai hegemóniának szerves részét jelentő „realista alku" egyik mellékterméke azonban az amerikai érdekszférába tartozó nagyhatalmak (mindenekelőtt Németország és Japán) gazdasági talpra állítása, rekonstrukciója, majd intenzív felfuttatása volt. Ennek eredményeként a 20. század utolsó évtizedeire mindkét ország gazdasági nagyhatalommá vált és hozzájárult az amerikai gazdasági pozíciók viszonylagos gyengüléséhez. Azaz a „jótékony hegemón" politika hosszabb távon segített globális gazdasági konkurenciát teremteni az Egyesült Államoknak. Másodszor, különösen a hidegháború végével (ami lényegében a 20. századot jellemző világnézeti konfliktusok és korlátozások végét is jelentette) a jelentős emberi és anyagi potenciállal rendelkező, de azokat - jórészt ideológiai okokból - korábban kiaknázni nem tudó államok gazdasági téren ugrásszerű fejlődésbe kezdtek. Természetesen, ebben az összefüggésben elsősorban Kínát kell megemlíteni: a Teng Hsziao-ping nevével fémjelzett pragmatikus gazdaságirányítás22 évtizede két számjegyű növekedést produkált, és az országot rövid idő alatt felhozta az Egyesült Államok és Japán mögé (egyes vélemények szerint már meg is előzte távol-keleti versenytársát). De ritkán 26 Külügyi Szemle
