Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 3. szám - AMERIKAI HEGEMÓNIA ÉS NEMZETKÖZI REND - Magyarics Tamás: Az unipoláris rend menedzselése. Az Egyesült Államok hegemóniája a hidegháború után
Az unipoláris rend menedzselése eladásai (Venezuelától Iránig), valamint Kína és Oroszország politikai és diplomáciai ellensúlyozó szereplése olyan nemzetközi fórumokon, mint például az ENSZ BT. Elméletileg itt az amerikaiak „túljátszhatják" a kezükben lévő erős kártyákat: a számukra kedvező hegemonikus stabilitás helyett egy instabilabb, több hatalmi központtal rendelkező világ felé tolhatják el a nemzetközi kapcsolatokat. Washington hegemóniáját azonban, a jelek szerint, a hidegháború óta - az 1990- es évek elejének egy rövid időszakától eltekintve - sem Oroszország, sem Kína nem kívánja elfogadni. Az Egyesült Államok vezetői nagyjából 2003-ig úgy vélték, nincs szükségük jelentősebb partnerekre a világrend menedzselésében és fenntartásában. A jelcini, viszonylag simulékony és együttműködő Oroszországgal legkésőbb 1999-ben, az ENSZ megkerülésével indított, Szerbia elleni légi csapásokkal tudatták, hogy BT-tag- sága nem sokat ér; hasonló volt az üzenet Kína számára is, s azt a véletlenül (vagy nem véletlenül) lebombázott belgrádi kínai nagykövetség épületével nyomatékosították. Nagyjából erre az időpontra tehető, hogy az oroszok feladták a belül is sokat támadott, nem túl markáns törekvésüket, hogy a „nyugati" világhoz csatlakozzanak, átvéve annak politikai, gazdasági stb. normáit. Ezzel Oroszország s - kisebb mértékben - a továbbra is a maga útját járó Kína csalódást okozott az amerikai liberális demokratáknak, akik hisznek abban, hogy a liberális normák, intézmények és a kölcsönös gazdasági függésen alapuló kapcsolatok rendelkeznek annyi vonzerővel, hogy a feltörekvő országok belátják: előnyösebb számukra a „klubon" belül, semmint azon kívül lenni. E tényezők viszont végül hatástalanul peregtek le az oroszokról és a kínaiakról: mindketten osztják azt a véleményt, hogy a liberális demokrácia ezen attribútumai nem szükségesek számukra, s nincs szükségük a nyugati biztonsági garanciákra sem. Miután nem kívántak a „klubhoz" csatlakozni, ugyanakkor nem volt (és most sincs) elegendő erejük a hegemon visszaszorítására sem, a harmadik lehetséges megoldás mellett döntöttek: az amerikai hegemónia alapját képező liberális nemzetközi renden kívül maradva, alternatív saját szervezeteket hívnak életre. így született meg a Független Államok Szövetsége, a Shanghaji Ötök, majd a Shanghaji Együttműködés Szervezete. Deklarált céljaik között találjuk a terrorizmus elleni küzdelmet, a szélsőségekkel szembeni harcot, valamint a szeparatizmus elutasítását. Sőt, Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök a német Bundestagban 2001. szeptemberben elmondott beszédében egyenesen elégtelennek nevezte a létező biztonsági struktúrákat, és az új fenyegetések kezelésére egyfajta nagyhatalmi „koncertet" ajánlott - azaz a liberális világrend helyett visszatérést a vesztfáliai rendszerhez,20 az állami szuverenitáson, a belügyekbe való be nem avatkozáson és a területi sérthetetlenségen alapuló nemzetközi rendhez. 2011. ősz 25
