Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Kiss J. László: Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában
Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában az egyesülést követő vitákban, még inkább 2001. szeptember 11., majd az iraki válságot követően jól megfigyelhető volt. A kooperatív és multilaterális intézmények fejlesztését, a nem katonai eszközök elsődlegességét hangsúlyozó irányzat, a „német civilhatalom" koncepciója a „normalizálók" hagyományos nagyhatalom koncepciójával állt szemben.18 Számosán a „több Bismarck, kevesebb Habermas" értelmében azt hangsúlyozták, hogy a német politikának nem csupán egy megbékített („posztmodern") EU- ban kell tevékenykednie, hanem az államok klasszikus hatalompolitikai szférájában is, mivel mind a „klasszikus modem", azaz a nagyhatalmak közötti versengés, mind a „premodern" világ, azaz a felbomlott államok és a terrorizmus jelensége közelebb került Európához.19 Gerhard Schröder kancellárnak az iraki válságban a „német útról" tett kijelentése éppen úgy jelezte a változást, mint az a kijelentése, hogy Németország újra egy „normális állam", amely nemzeti érdekeit képviseli, olyan módon, ahogyan más államok is teszik. A szövetségi kormány Brüsszelben is az „öntudatos német érdekeknek" adott kifejezést, és számos alkalommal hangsúlyozta, hogy kész mind több felelősséget magára vállalni, amely német olvasatban a több felelősséggel együtt járó hatalmat is jelentette.20 A globális pénzügyi és gazdasági válság hatásai még inkább ezt a trendet erősítették, de egyúttal - ahogy a 2010. évi görög szuverén adósságválsággal elkezdődött folyamat jelezte - olyan választások és konfliktusok elé állították Berlint, amely vezetőképességét és az unió egészének status quóját egyaránt érintették. A válság folyamán a német magatartás változott, ám a szuverén görög adósságválság első hónapjaiban joggal vetette fel a kérdések sorát: Vajon lehet-e Németország egy a tagállamok közül? Vajon tekinthető-e Németország a nemzeti érdekeit védő „normális" tagállamnak? Vajon Németország esetében szembekerülhet-e a nemzeti és az európai választás? „Normális" Németország az euróválságban? 2010 tavaszán Görögország szuverén adósságválsága az eurózóna egészének válságává vált, és ez az egész EU fennmaradásának kérdését vetette fel. A válság a térség pénzpiaci megítélését alapjaiban változtatta meg. A pénzpiaci szereplők felismerték, hogy a versenyképesség és a költségvetési fegyelem az euróövezet államaiban jelentősen differenciálódott, és ennek következtében megváltoztak az érintett kormányok adósságkockázatai. A kockázati prémium újra megjelent, és 2009 végén a Standard and Poor's és a Fitch drámaian leértékelte Görögország hitelminősítését („BBB minus"). 2010 januárjában a görög kormány már csak magas kamatfeltételek mellett számíthatott a hatalmassá duzzadt államadósságának finanszírozására, sőt Görögország mind nyomasztóbbá váló fizetésképtelensége dominóhatásként a válságnak az euróövezet más országaira - mindenekelőtt Spanyolországra és Portugáliára - való átterjedésének 2011. tavasz 43
