Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Kiss J. László: Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában
Kiss ]. László jelezve, hogy a német társadalom, ha vonakodva is, de elismerte a reformok szükségességét, a voksát azonban a háború utáni kooperatív kapitalizmus értékeinek megőrzése mellett is letette. A nagykoalíció (2005-2009) folytatta a reformagenda megvalósítását (a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése 65-ről 67 évre), de több intézkedést tettek annak érdekében is, hogy a schröderi reformok élét tompítsák. Előtérbe kerültek az „Agenda 2010" pozitív oldalai: új programok a kutatás, az oktatás és innovációk elősegítésére, továbbá a családi pótlék emelése a nagyobb gyermekvállalás érdekében. Időközben a 2003-as reformok jótékony hatásai is éreztetni kezdték hatásukat a versenyképesség, a munkaerőpiac megélénkülése és az állami pénzügyek stabilizálásának területein. A 2008-as pénzügyi világválságra adott válaszként a nagykoalíció egy keynesiánus deficitfinanszírozási programot határozott el, s a munkaadók szervezetével és a szak- szervezetekkel közösen egy költséges programot dolgozott ki az elbocsátások elkerülésére. A 2009-es választások után a Merkel vezetésével létrejött konzervatív-liberális koalíció meglehetősen rossz rajtot vett. A kormányzó CDU/CSU a 2005 és 2009 közötti kormányzati tapasztalatokból tanulva „puhított" programján, és a mérsékelt társadalmi konzervativizmus elképzeléssel állt elő. Ezzel szemben az 1998 óta kormányzati tapasztalatokat nélkülöző FDP hagyományosan a gazdasági liberalizmus programját tűzte zászlajára. A globális pénzügyi válságra adott válaszában a CDU/CSU a több szabályozás és a szociális kapitalizmus mellett foglal állást, míg a liberálisok megrekedtek hagyományos követeléseiknél, és a nagyarányú adócsökkentés, valamint a munkaerő- piac és a társadalombiztosítási rendszer további liberalizálásának programját állították előtérbe. Míg Merkel személyes népszerűsége töretlen volt, addig a koalíciós partnerek közötti növekvő egyet nem értés miatt a kormány népszerűsége csökkent, s ezt a CDU- nak a 2010. májusi észak-rajnai választásokon elszenvedett vereség riasztóan jelezte. Az 1990. évi újraegyesítés óta a Szövetségi Köztársaságban az európai integráció melletti elkötelezettség magas szintű volt, ám ahogy az unió mind több és több területre terjesztette ki illetékességét, úgy egyes területeken az érdekütközések jelei is láthatóvá váltak. A német egyesülés finanszírozása Németország belső problémáit állította előtérbe, ahogy Berlin szerepkeresése a nemzetközi politikában ugyancsak a nemzeti érdekek irányában egyengette az utat. A pénzügyi unió sohasem volt népszerű a német társadalomban, az inflációtól és az ellenőrizhetetlen szuverén adósságoktól való félelem jelei mindig láthatók voltak, anélkül hogy a pénzügyi rendszerrel szemben bármilyen politikai ellenállás alakult volna ki. A gazdasági integráció - a belpiac és a pénzügyi unió - hatásai növekvő kritikához vezetettek ugyan, de valójában nem az európai integráció elve, hanem egyes európai szabályoknak és politikáknak a német preferenciákkal való összeegyeztethetősége kérdőjeleződött meg. 40 Külügyi Szemle
