Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Kiss J. László: Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában
Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában A német kooperatív kapitalizmus és az unió A kooperatív kapitalizmus hatékonyságot és szociális partnerséget egyesítő modellje ugyancsak a német intézményi befolyás eszköze volt, ám a globalizáció és az integráció, nem kevésbé a német egyesítés ezt a modellt megkérdőjelezte.13 A munkaerőpiac túlszabályozottsága, az emelkedő bérköltségek a német versenyképességet fenyegették, és a két állam egyesítése is további jelentős költségekkel terhelte a német államot. A döntéshozatali rendszerben a „vétószereplők" - közöttük a tartományok, szakszervezetek, érdekcsoportok, ipari lobbik - olyan mértékben akadályozták a reformokat, hogy sem a Kohl-kormány (1982-1989), sem az első Schröder-kormány (1998-2002) a holtponthelyzeten nem volt képes felülemelkedni: úgy látszott, hogy Németország saját sikereinek áldozatává válik. A kritika Németországról mint Európa „beteg emberéről" szólt, és az elemzők a német modell végével számoltak.14 A 2002-es választások után a helyzet rosszabbodásával a második Schröder-kormány az „Agenda 2010" néven ismertté vált reformprogramjával fontos változásokat indított el a társadalombiztosítási rendszer (nyugdíjak, egészségügyi biztosítás) és a munkaerőpiac területein. Az „Agenda 2010" liberális logikája megkísérelte a szociális hozzájárulások és a munkaköltségek szintjét csökkenteni, és nagyobb rugalmasságot vezetett be a munkaerőpiacon. A munkanélküli-segély feltételeit szigorították, annak érdekében, hogy a munkanélküliek jobban legyenek ösztönözve a munka világába történő visszatérésre. Az új intézkedések a kollektív segélyek rendszerével szemben a társadalombiztosításban nagyobb hangsúlyt helyeztek az egyéni erőfeszítésekre, és az esély- egyenlőség értelmében újra meghatározták a társadalmi igazságosság fogalmát. A fő ipari ágazatokban a szakszervezetek és a munkaadók közötti megállapodások ugyanebben az irányába mutattak: több rugalmasságra és a bérek mérséklésére irányultak annak érdekében, hogy javítsák a versenyképességet és a német termelési telephelyek minőségét. A schröderi reformok hatása kettős volt. Egyfelől a reformok jelentősen hozzájárultak a német versenyképesség növekedéséhez. 2005 és 2008 között egymillió új munkahely jött létre: véget ért a reformok lehetetlenségéről szóló vita, s mindez egy optimista légkör kialakulása felé egyengette az utat. Másfelől azonban megnövekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek. A munkanélküli-segély csökkentése társadalmi tiltakozásokhoz vezetett, de a reformok megvalósítását már nem lehetett megakadályozni. A program politikai költségei elsősorban a kormányzó szociáldemokraták számára jelentettek terhet: növekvő szakadék alakult ki a német szociáldemokrata párt és választói bázisa, valamint a szakszervezetek között. 2005-ben ennek a változásnak lett egyenes következménye a szociáldemokraták részleges választási veresége. A parlamenti választások nyomán ugyanis a keresztény-liberális programmal szemben a két nagy párt - így a szociáldemokraták - részvételével létrejött nagykoalíció kapott többséget, 2011. tavasz 39
