Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István mint a nemzetközi kapcsolatok tudományág magyarországi megalapítója
Sárváry Katalin A „jogon túli, jog mögötti", éppen ezért alapvető rendezőelvekben tehát benne rejlik a fennálló helyzetek igazolásának vagy kritikájának a lehetősége is. Ennek megfelelően „a formális jogszabályokban megjelenő tételes jogrenddel szemben egyaránt kifejtenek igazoló és forradalmasító, »konszolidáló« és »felforgató« hatást". Bibó szerint azonban „még e felforgató hatással együtt is nagyobb, mélyebb tartósságot biztosítanak az általuk támogatott jogrend számára, mint bármiféle, mégoly erősnek is látszó puszta hatalmi önkény".48 Bibó tehát a nemzetközi rend forradalmi jellegét nem elsősorban az egyes országok forradalmi külpolitikájához köti - mint például Kissinger Franciaország, illetve később Németország forradalmi, a nemzetközi legitimitást felrúgó külpolitikájához hanem mindenekelőtt egy új legitimitás megjelenéséhez. Minden társadalomszervező elv esetén igaz ugyanis, hogy megjelenésekor „inkább a forradalmasító, általános elfogadása után inkább a stabilizáló funkció lép előtérbe". Végérvényesen kizárni azonban egyik funkciót sem lehet.49 A rendezőelvekhez való igazodás a jog és stabilitás jogon túli biztosítékait adják. A jog kényszerítő ereje tehát nem csak jogi szankciók kérdése, mivel szociológiai és etikai tények is biztosítják a jog megvalósulását/hatékonyságát. A jog éppen ezért nem értelmezhető a társadalmi és politikai viszonyoktól függetlenül.00 Tartalmi és formai legitimitás Azokban a közösségekben, amelyekben a hatalom igazolásra szorult, éppen ezért fontossá vált „olyan társadalmi technikák kifejlesztése, melyeken keresztül tisztázható és lemérhető" a hatalom legitimitása. „A közösségi rendnek az alapvető elvekkel való tényleges megegyezése jelenti annak tartalmi, érdemi, materiális legitimitását, a rendezett eljárás formájában kinyilvánított megegyezés pedig a külső, formai legitimitását." Mindkettő egyaránt fontos feltétele a legitimitás megvalósulásának: „az egyik oldalon a formai szabályosság minimuma nélkül nem lehet garanciája a legitimitásnak a hatalomgyakorlók, előírások, szabályok mégoly jósága sem, a másik oldalon teljes rosz- szaság és ésszerűtlenség mellett nem maradhat legitim egy mégoly szabályosan létrejött hatalom sem."01 A törvényeknek „a fontosság és időbeli érvényesség" szerinti hierarchiája az alaptörvények (alkotmány) elkülönítéséhez vezetett a jogrenden belül. Mivel „az egész közösségi renddel szemben strukturáló hatást gyakorolnak", az „állandóság fokozottabb biztosítékai" vonatkoznak rájuk, ezért megváltoztatásuk különleges eljáráshoz kötött, szemben a közönséges jogszabályokkal, amelyek viszont ennek köszönhetően folyamatosan változtathatók.52 Az alaptörvényeknek a rendezőelvekkel és végső soron az alapvető közmeggyőződéssel való megfelelésén/kifejezésén túl a jogrend legkritikusabb kérdése, hogy miképpen teszi lehetővé „az állandónak szánt dolgok 146 Külügyi Szemle
