Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István mint a nemzetközi kapcsolatok tudományág magyarországi megalapítója
Sárváry Katalin közös ügye, melyet közösségi ellenőrzés mellett, egységes elvek szerint, átgondoltan, összefüggő rendben, a fenyegetés és félelem lehető kikapcsolásával kell végrehajtani, és minden ide vonatkozó elvet és problémát tudatosan számon kell tartani."21 Bibó lényegében ezt a gyakorlatot érti az európai egyensúly klasszikus rendszerének tudatossága alatt, és ennek a tudásnak az elvesztésével magyarázza a válságot. Európai moralitás Bibó politikaiegyensúly-fogalmának megértéséhez szükség van annak feltárására, hogy az egyensúly pszichológiai, lélektani elemei miképpen kapcsolódnak a moralitáshoz. Az európai moralitásról22 szóló tanulmányában kifejtett gondolatok az angol iskola és különösen a Wight által kifejtett „nemzetközi társadalom" hagyományába, illetve a racionalista tradícióba sorolják ezt a művét. A tanulmány ugyanakkor szervesen kapcsolódik egyensúlyelméletéhez, valamint legitimitáselméletéhez is (lásd a későbbiekben). Az európai értékek megértésének szándékán túl az elemzés normatív szándéka kijelölni a jövőbeli fejlődésnek az európai fejlődés szempontjából kívánatos irányát. Bibó nemcsak azt mutatja meg, hogy miképpen fonódott össze, illetve különült el Európa egyes országainak politikai fejlődése az európai fősodor (mainstream) fejlődésétől, hanem a fejlődés értelmét, jövőbeli irányát is összekapcsolja Európa legnagyobb vállalkozásával, a demokráciával és ezzel együtt mindenfajta személyes uralom felszámolásával. Bibó tanulmányában, Martin Wighthoz hasonlóan,23 az alkotmányos hagyományhoz köti az európai fejlődés egyedülálló voltát. Ugyanakkor messzebbre megy, mint Wight, amikor az alkotmányos hagyomány jelentőségét összekapcsolja a nemzetközi legitimitás fogalmával, és egyértelműen kifejti a legitimitás megváltozásának a 20. századi következményeit. Ezt pedig éppen azért teheti meg, mert a nemzetközi kö- zösséget/legitimitást nem szigeteli el teljesen a nemzeti közösségektől/legitimitástól, amit az elemzés távlata is indokol. Az alkotmányos hagyomány elterjedése a keresztény Európában ugyanis több évszázados fejlődést felölelő folyamat, melynek kezdeti időszakában az európai társadalom jóval integráltabb volt. Ennek a waltzi értelemben vett24 hierarchikus társadalomszervezésnek a csúcsán a katolikus egyház mint világállam állt, a római birodalom széthullásától kezdve egészen az egyházszakadásig.23 A keresztény európai társadalom így kezdetben nem annyira államok közössége, mint inkább emberek közössége volt, és a kortársak szemében az ideális társadalomszervezési modellt - a római birodalom mintájára - sokáig a birodalmi, hierarchikus szervezési modell jelentette, amely a revolucionista hagyomány történelmi elsőségére utal Európában. Az európai társadalomszervezés és ideálisnak tartott modellje fokozatosan távolodott el a revolucionista hagyománytól a racionalista, realista hagyomány felé. A katolikus egyház hatalmának meggyengülését jelző egyházszakadással indult el 140 Külügyi Szemle
