Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - NEMZETKÖZI ELMÉLET - Sárváry Katalin: A fel nem fedezett Bibó: Bibó István mint a nemzetközi kapcsolatok tudományág magyarországi megalapítója
A fel nem fedezett Bibó tárgyi és morális feltételei összefüggenek, és kölcsönösen erősítik vagy kölcsönösen gyengítik egymást.18 Bibónál e két feltétel még analitikus szinten sem válik szét. Elmélete ezáltal megszabadul a klasszikus elméletekre jellemző kettősségtől: a hatalom és moralitás (igazság) kettősségétől, mivel a moralitás - a biztonság és a kölcsönös bizalom lélektani elemein keresztül - már az egyensúly fogalmában benne van. Ez a fogalomalkotás alkalmazható megoldást nyújt arra a klasszikus szerzők által sejtetett gondolatra, miszerint legitimitás (Kissinger) vagy moralitás (Morgenthau) nélkül nincs egyensúly. A két feltétel összekapcsolásával a területi viták nem a hatalmi politika öncélú, a felek önzéséből fakadó versengései csupán, hanem az állam, a közösség biztonságát hivatottak növelni, miközben az elemzés képes megjeleníteni a társadalom hatalomhoz fűződő viszonyát is, amiről a kortárs elméletek nem beszélnek: „Tudván, hogy az államok közötti egyensúly végsőleg éppen úgy lélektani egyensúly, mint bármiféle más közösségi egyensúly a világon, nem eshetünk abba a téves elképzelésbe, hogy a területi egyensúly bármiféle államoknak bármiféle értelemben vett kvantitatív egyenlőségét vagy meghatározott kvantitatív arányait írná elő. A területi egyensúly nem merő területi relációkat jelent, hanem bizonyos területi, hatalmi állapotnak és lélektani állapotnak a kölcsönhatását. (...) Az európai egyensúly neuralgikus pontjait sohasem ismerhetjük meg merőben geopolitikai adottságokból vagy hatalmi eltolódásokból, hanem mindig a geopolitikai helyzet és a politikai lélektani elváltozás együttes hatásából: az európai egyensúly kritikus pontjain ma is olyan országokat találunk, melyek kritikus földrajzi fekvésükön felül egyúttal a politikai lelkiállapot valamiféle elváltozását is mutatják."19 Bibó ugyanakkor azt is elmondja, hogy mikor vált mégis fontossá az országok közti kvantitatív egyensúly, vagyis a hatalmi egyensúly elvének alkalmazása az erők egyensúlyának megteremtésével (balance of forces). A klasszikus elméletek zöme ezekre, az európai rendszer egészét fenyegető, kritikus időszakokra összpontosít. „Hogy két állam kvantitatíve egyforma nagy és erős legyen, ez akkor fontos, ha ez a két állam valami okból fél egymástól. Ezért visszatérő témája az európai koncertnek egyes országok félelemkeltő megnövekedése és egyes országok félelemkeltő anarchiába esése, vákuummá válása. így vált az elmúlt évszázadokban sorra európai problémává a spanyol-osztrák-Habsburg túlhatalom, a francia túlhatalom és a porosz-német túlhatalom, s ezért nem valószínű, hogy problémává válik a félelmet nem keltő angol túlhatalom. A másik oldalon így vált sorra európai problémává a római szent birodalom anarchiája, a széteső spanyol birodalom anarchiája, a lengyel köztársaság anarchiája, a politika tekintélyeit elveszített 19. század eleji Olaszország anarchiája, a széteső oszmán birodalom anarchiája és legújabban a szétesett Habsburg birodalom helyén támadt dunai anarchia."20 Ezeket a kritikus időszakokat az európai rendszer azért tudta átvészelni, mert felismerte, hogy „az európai területi állomány minden változása az európai közösség 2011. nyár 139
