Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Kiss J. László: Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában
Euróválság és intézményi hatalom: változások a német EU-politikában Kiss J. László Anomália és normalizálódás A történelemben megszokottnak számít, hogy a legtöbb ország - különösen a nagyhatalmak - időről időre arra törekednek, hogy megőrizzék különleges nemzetközi státusukkal, kultúrájukkal és külpolitikai céljaikkal összefüggő kivételességüket, legyen szó a demokráciaterjesztés amerikai küldetéséről vagy éppen Franciaország különleges geopolitikai és geokulturális előnyeinek fenntartásáról. Ezzel éles ellentétben a második világháború utáni német politika számára nem volt fontosabb cél, mint olyan államnak lenni, mint a többi, minden kivételesség és anomália nélkül. Ám minden normalizálásra tett erőfeszítés és annak sikerei ellenére is, a második világháború és számos tekintetben az új feltételekhez való sikeres alkalmazkodás következményeként, Németország a többi államhoz viszonyítva mindig egyfajta anomáliának minősült. A „német anomália" hosszú időre beépült a nemzetközi politikába és a megosztott ország államiságába, sőt azoknak stabilizáló elemévé vált. Paradox módon a „normalizálókkal" szemben a német külpolitikát meghatározó „civilhatalom" (Zivilmacht) koncepciója is egyfajta „fordított anomáliának" tekinthető, mivel képviselői azt hangsúlyozták, hogy nem Németországnak kell a többi országhoz hasonlóvá válnia, hanem fordítva, a többi országnak kell követnie a német példát. Ennek értelmében Németország mint követendő példa a hatalomnak új típusát, a „civilhatalmat" testesíti meg, amely a multilateralizmus követését önérdekei fölé helyezi, és amelyet a gazdasági hatalomra való koncentrálás, a katonai erőnek csupán reziduális eszközként történő felhasználása, továbbá a szupranacionális európai és a nemzetközi intézmények fejlesztésére irányuló állandó törekvés jellemez.1 Ennek a külpolitikának a jegyében a német magatartás középpontjában a nemzetközi kormányzás sokoldalú hálózatainak az építése, a szenvedélyes pacifizmus és az önkorlátozás, továbbá az európai egyesülés ügye melletti megkérdőjelezhetetlen kiállás állt. Szoros értelemben az 1949 és 1989 közötti negyven év a „német anomália" kivételes történelmi időszaka volt, jóllehet ebben 2011. tavasz 33
