Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?
Mit tartanak fenn a békefenntartók? Az ENSZ békefenntartó műveletek sikerének értékelése a békefolyamat sikerében, az ENSZ jelenléte önmagában nem elég az átmenet előmozdítására. E megállapítás is alátámasztja azt a következtetést, hogy a felek politikai szándéka meghatározó a siker szempontjából. Rácz és Türke is ugyanerre a következtetésre jutott: „Általánosságban elmondható, hogy amennyiben a felek tiszteletben tartották a tűzszünetet, akkor az ENSZ-misszió sikeresnek, ha azonban megszegték, tehetetlennek bizonyult."66 Azt is megnézték a szerzők, hogy van-e összefüggés az ENSZ-művelet erőssége és időtartama, valamint a békeépítés sikere között. A kapcsolat szignifikáns, de az ösz- szefüggés jóval erősebb volt a szigorú kritérium mellett, mint a laza esetében. Ezt aztán megvizsgálták a különféle típusú ENSZ-műveletekre lebontva is: a diplomáciai törekvések önmagukban nem vezetnek sikerhez, de a béke kikényszerítése sem, ugyanis az segít a háború megszüntetésében, de nem járul hozzá a hosszú távú békéhez, amelyet a szigorú kritérium takar. Nem erősítette meg az elemzés a hagyományos béke- fenntartó műveletek esetében sem a pozitív összefüggést, míg a többdimenziós szerep- vállalásról nagyon meggyőző eredményeket kaptak. E műveletek nemcsak a háború megállításában, vagyis a laza kritériumot vizsgálva játszottak jelentős szerepet, hanem a demokratikus átmenetet, politikai változásokat magában foglaló szigorú mércével mérve is számottevően hozzájárultak a békéhez. Összegezve: egy erőteljes beavatkozás sikeres lehet az erőszak megszüntetésében, de ha a hosszú távú békét célzó demokratikus békeépítésre törekszünk, akkor ez nem elegendő. Ennek kritériumaként a megfelelő helyi kapacitásokat, az ellenségeskedés alacsony szintjét (vagyis a megfelelő politikai feltételeket) hangsúlyozzák, és ezekkel egy sorban említik az ENSZ-békefenntartás, különösen a többdimenziós missziók pozitív szerepét. Némiképpen ellentmondó eredményre jutott Diehl, Reifschneider és Elensel,67 akik kifejezetten az ENSZ-beavatkozás és a konfliktus ismételt megjelenése közötti kapcsolatot kutatták. Kiindulópontjuk szerint az ENSZ hatékony rövid távon, a harcok megszüntetésében, de nem sikeres a konfliktus okainak kezelésében, ami a hosszú távú megoldást segítené elő. A következőképpen foglalják össze a szakértők álláspontját: „Az ENSZ békefenntartó műveletek akár meg is gátolhatják egy konfliktus végleges rendezését, miközben képesek arra, hogy legerőszakosabb tüneteit kezeljék."68 Eredményeik is ezt a feltevést erősítik meg: az ENSZ-beavatkozásnak nincs hatása arra, hogy megelőzze a konfliktus újbóli kibontakozását, illetve nem befolyásolja, mikor jelenik meg újra, és milyen súlyosságé lesz. Ez tehát ellentmond Doyle és Sambanis fent ismertetett eredményeinek, amelyek pozitív összefüggést találtak a többdimenziós ENSZ-műveletek és a béke általuk szigorúbban definiált kritériuma között. A magyarázat az lehet, hogy a cikk vizsgálata 1988-ig terjed ki, amikor még nem jelentek meg a többdimenziós missziók, a tradicionális műveletek esetében pedig Doyle és Sambanis kutatása sem erősítette meg a pozitív kapcsolatot. 2011. nyár 109
