Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?
Bokodi Agnes Egy másik megközelítést is érdekes lehet megismerni, bár az nem a békefenntartó műveleteket, hanem általában a sikeres konfliktusrendezést elősegítő feltételeket kívánta meghatározni. Fen Hampson69 szintén annak nehézségével küzd, hogy milyen mércét alkalmazzon a sikerre, és hogyan állapítsa meg a békefolyamat végpontját. Ezért a negatív és a pozitív béke fogalmával összhangban választ egy minimalista meghatározást, ami a tűzszünetet jelenti, valamint egy átfogóbb kritériumot, amelyik a küzdő felek demobilizációját és a politikai rend helyreállítását is magában foglalja, így tulajdonképpen Galtung koncepcióját alkalmazza. Ezt követően négy tényezőt határoz meg, amelyek meghatározók a konfliktus rendezésében, de még egyszer ki kell emelni, hogy nála nem a békefenntartó műveletek, hanem a komplex békefolyamat sikeréről van szó. Egy harmadik fél (rendszerint az ENSZ) jelenléte, amely a békefolyamatot sínen tartja, a konfliktus érettsége, amely Zartman „fájó patthelyzet" fogalmával cseng össze, valamint a rendezés feltételei, például tűzszüneti megállapodás és a béke- szerződés jellege a korábbi tanulmányokban is megfogalmazódott. Hampson azonban a rendszerszintű és regionális erőegyensúlyt is a siker feltételeként említi, példaként hozva a hidegháború alatt fennálló erőegyensúlyt. A siker tényezőinek rövid áttekintéséhez használhatjuk Diehl70 tipológiáját, amelyben műveleti tényezőkként foglalta össze azokat a misszió szempontjából nézve belső faktorokat, amelyek legtöbbjét az ENSZ-dokumentumokból ismerhetünk. Ahogyan a fenti kutatások is megerősítették, a világos mandátum vagy a szükséges erőforrások megléte önmagában még nem jelentenek garanciát a sikerre, ugyanis a békefenntartó művelet csak egy dimenzióját jelenti a teljes békefolyamatnak. Ezért ezek mellett a kon- textuális tényezők, vagyis a művelet szempontjából tekintve külső tényezők, például a konfliktus jellege, fázisa, a helyi képességek megléte, valamint az érintettek (vitás felek, szomszédos államok, nagyhatalmak) magatartásbeli tényezői fogják meghatározni a békefenntartás sikerét. Ennek az utolsó kategóriának a jelentőségét jól érzékelteti az, amit Diehl másutt így fogalmazott: „A békefenntartás csak akkor sikeres, ha minden fél abba szeretné hagyni a küzdelmet."71 Összegzés A békefenntartás sikerének meghatározása kapcsán alapvetően két megközelítéssel találkoztunk. Az egyik a negatív béke felfogására épített, és egyedül az erőszak megszüntetésével mérte a békefenntartás sikerét. Ezzel az a probléma, hogy figyelmen kívül hagyja azt a jelenséget, hogy a békefenntartók kivonulása után néhány évvel a konfliktusok jó része kiújul. Tehát a megfelelő sikerkritériumnak azt is vizsgálnia kell, hogy a misszió mit tesz a hosszú távú, fenntartható béke érdekében. A modern, többdimenziós műveletek jelzik, hogy a békének ez a felfogása határozza meg az ENSZ 110 Külügyi Szemle
