Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?
Bokodi Agnes A mandátumra vonatkozó kritérium, csakúgy mint a politikai támogatás szükségessége, a Biztonsági Tanács, a tagállamok és az érintett felek részéről a későbbi dokumentumokban is visszaköszön, és a hatékony belső irányítás is visszatérő kérdés. A Békeprogram kétségtelenül meghatározta a következő években a békefenntartás alakulását, de kritizálható amiatt, hogy csak mandátumokat, tevékenységeket sorol fel, és feltételezi, hogy azok maguktól értetődően hozzájárulnak a békéhez. Nem foglalkozik a konfliktusok alapvető okaival és a békefenntartás eredményeivel, kimenetelével sem. Mindössze egyetlen mondatot szentel annak, hogy meg kell szüntetni a konfliktusok „legmélyebben húzódó okait": a gazdasági egyenlőtlenséget, a szociális igazságtalanságot és a politikai elnyomást.52 A Békeprogram kiegészítését53 1995-ben, az ENSZ ötvenedik évfordulója alkalmából adták ki. Az azóta eltelt évek tapasztalatait szűri le, és megvizsgálja, hogy az 1992-es Békeprogram javaslataiból mi valósult meg. Reflektál arra, hogy a békefenntartó műveleteknek nemcsak a nagyságrendjük változott, de a feladataik is sokkal összetettebbek lettek, és a legtöbb esetben polgárháborús konfliktusban vált szükségessé a beavatkozás ott, ahol az állam kudarcot vallott. Leszűri a tanulságokat Bosznia és Szomália kapcsán is, ahol az Alapokmány VII. fejezete értelmében az erő alkalmazására is sor került, miközben a békefenntartók megőrizték a pártatlanság alapelvét. A kudarcot inkább a humanitárius feladatok ellátásához és a polgári lakosság védelméhez szükséges feltételek hiányával magyarázza. A siker szempontjából a békefenntartás másik két alapelvét is megerősíti a dokumentum, amely szerint azok a műveletek, ahol az alapelveket tiszteletben tartották, sikeresebbek voltak azoknál, amelyeknél az elvek sérültek. Itt azonban már a hosszú távú béke perspektívája is megemlítődik. Ennek kapcsán hangsúlyozza az ENSZ-dokumentum a kivonulás időzítésének fontosságát és a békeépítésbe történő átmenetet. Eszerint pusztán az erő alkalmazásával vagy a felekre történő katonai nyomásgyakorlással nem lehet elérni a politikai békefolyamat felgyorsítását.34 A békefenntartás sikeréhez szükséges politikai szándéknak mind a nemzetközi közösség, mind a konfliktusban érintett felek részéről meg kell lennie. Az 1990-es évek kudarcai újabb felülvizsgálatra késztették az ENSZ-et a békefenntartásról. 2000-ben Lakhdar Brahimi vezetésével született meg a szakértőkből álló panel jelentése az ENSZ-békeműveletekről, ami Brahimi-jelentésként vált ismertté.55 Az átfogó jelentés számos ajánlást fogalmazott meg a békefenntartó műveletekkel kapcsolatban, és hatására széles körű reformfolyamat indult el. A Brahimi-jelentés újdonsága a békefolyamat integrált megközelítése, amely az 1990- es évek azon tapasztalatából született, hogy a békefenntartóknak és a békeépítőknek közösen kell dolgozniuk. A dokumentum megerősíti a három alapelvet, de rámutat, hogy a felek egyetértését sokféleképpen manipulálják egy konfliktusban, a pártatlanságot pedig úgy értelmezi, mint az Egyesült Nemzetek Alapokmányának elveihez való hűséget. Ha ugyanis a pártatlanság elve azt jelenti, hogy nem különböztetjük meg 104 Külügyi Szemle
