Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?
Bokodi Agnes találunk egy olyan társadalmat sem, amely a strukturális és kulturális erőszaktól teljesen mentes lenne. Ha jobban megfoghatóvá szeretnénk tenni, a pozitív béke úgy értelmezhető, mint egy törekvés, de egy bizonyos szintjét biztosítani kell ahhoz, hogy a béke stabil legyen. Galtungot leginkább a fogalom utópikus és nehezen megragadható volta miatt kritizálták. így például Paris kifejti, hogy a strukturális erőszak fogalma, amelynek megszüntetésére a pozitív béke irányulna, olyan tág, és annyi mindent magában foglal, hogy lehetetlen pontos meghatározást adni rá. Emellett pedig olyan magasra teszi a mércét, amit az ENSZ békefenntartó műveletei soha nem kívántak elérni.29 A pozitív béke fogalmát azért is érte kritika, mert sok olyan társadalmat találunk, amelyben a materiális egyenlőtlenség magas szintje tapasztalható, vagy a humán biztonság szintje rendkívül alacsony, esetleg a kormányzat demokratikus formája hiányzik, mégsem fordulnak fegyveres erőszakba. Kérdés tehát, hogy például az ENSZ-mű- veleteknek mennyiben kell az igazságosságot előmozdítaniuk, vagy pusztán a negatív béke elérésére koncentrálniuk. Bratt szerint a béke (vagyis a közvetlen erőszak megszüntetése) és az igazságosság (az erőszak strukturális és kulturális formájának leküzdése) egymással versengő célkitűzések az ENSZ-ben, ugyanis általában olyan helyzetekben avatkoznak be, amelyekben mindkettő hiányzik. Ezért szerinte, legalábbis rövid és középtávon, a békének elsőbbséget kell élveznie az igazságossággal szemben. „Annak a célnak, hogy emberi életeket mentsünk meg, egyértelmű elsőbbséget kell élveznie azzal a törekvéssel szemben, hogy a világot igazságosabbá tegyük. Ugyanis úgy találjuk, hogy a béke megvalósulhat igazságosság nélkül, de igazságosság soha nem lesz béke nélkül."30 Mi a siker? Hogyan mérhetjük? A békefenntartó műveletek sikere kapcsán először is azt kell eldönteni, hogy mihez képest mérjük a sikert. Ha egy olyan helyzethez viszonyítunk, amikor egyáltalán nem történt volna beavatkozás a békefenntartók részéről, a mérleg általában pozitív. A szerzők többsége egyetért abban, hogy a békefolyamat sikeresebb, ha békefenntartók vesznek részt benne. Bár okozati összefüggést csak ritkán, inkább korrelációt sikerült kimutatni, az roppant látványos a háborúk számának és intenzitásának csökkenése és a nagyban megnőtt nemzetközi béketámogató tevékenység között.31 Eltérő véleményt képvisel Zartman: szerinte a békefenntartó művelet csökkenti a „kölcsönösen fájó patthelyzet" (mutual hurting stalemate) kialakulásának esélyét, amikor a felek számára már jobban megéri befejezni a konfliktust, mint tovább folytatni azt.32 De a „jobb, mint a semmi" felfogás nem sokkal visz előrébb a békefenntartás értékelésében. További lehetőség, hogy összevetjük a békefenntartó művelet előtti, közbeni és utáni helyzetet, vagy a missziót a mandátumához mérjük, ebben az esetben is mellőzzük azonban a külső, objektív szempontrendszert. Ezért olyan mércét kell találni, amelynek segítségével a műveleteket egymással összehasonlítva értékelhetjük. 98 Külügyi Szemle
