Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?
Mit tartanak fenn a békefenntartók? Az ENSZ békefenntartó műveletek sikerének értékelése Diehl33 például ilyen mércének javasolja a konfliktus csökkentését (conflict abatement), amely alatt a béke tartósságát érti, vagyis annak időtartama lesz meghatározó; vagy a konfliktus feltartóztatását (conflict containment) - ebben az esetben pedig azt vizsgáljuk, hogy az erőszak térbeli terjedését sikerül-e megakadályozni. A missziókat értékelhetjük tehát bizonyos, a művelettől független tényezők segítségével is, gazdasági, politikai vagy biztonsági szempontokat véve figyelembe, mint az erőszak szintje, a demokrácia vagy a jólét mértéke, de ebben az esetben a teljes békefolyamatot minősítjük, amelynek csak az egyik tényezője az ENSZ békefenntartó missziója. Az okozati tényezők értékelése rendkívül nehéz, ugyanis ritkán állapítható meg, hogy milyen mértékben járultak hozzá a békéhez az ENSZ-békefenntartók, és mennyiben volt az más tényezők eredménye. Könnyebb csak a békefenntartás hozzájárulását vizsgálni a béke- folyamathoz, vagyis hogy milyen pozitív eredményei vannak, mint a sikerét értékelni. Összességében azt mondhatjuk, hogy az erőszak megfékezésében jelentős lehet a békefenntartók hozzájárulása, de a békefolyamat későbbi szakaszában játszott szerepüket túlságosan komplex lenne vizsgálni. Ha csak a biztonsági szempontot tekintjük, vagyis hogy miként képesek a háborúk megállítására, akkor nem lépünk ki a béke hagyományos, negatív felfogásából. A béke szélesebb aspektusát nézve kérdéses, hogy mennyire lenne sikeres a békefenntartás mérlege. Diehl másutt szintén e két dimenzió mentén jelölte meg a békefenntartás célját:34 az erőszakos konfliktus megelőzése, ami a negatív béke elérését jelenti, és a mögötte álló konfliktus megoldása, ami pedig a pozitív béke fogalmához kapcsolódik. Bár e két kategória jól lefedi az elméleti kereteket, de a gyakorlati alkalmazásuk nehéz lenne, hiszen hogyan állapítható meg, hogy a konfliktus háttérben húzódó okai megoldódtak-e. Ezért most következzenek olyan példák a siker koncepcióba foglalására, amelyeket szerzőik felhasználtak a műveletek értékeléséhez. Az, hogy sikeresnek ítélünk-e egy műveletet, nagyban függ attól, milyen magasra helyezzük a siker mércéjét. A legmagasabb standard a konfliktus okainak megszüntetését célozza, és ehhez viszonyítva igen kevés műveletet könyvelhetünk el sikerként. A kritika ezzel a szemponttal szemben éppen az, hogy a sikertelen oldalra helyez nyilvánvaló kudarcokat és olyan beavatkozásokat is, amelyek például a fegyveres harc megszüntetése terén eredményeket értek el, tehát érdemes választóvonalat húzni a strukturális és a közvetlen erőszak megnyilvánulásai közé. A minimalista megközelítés a legkönnyebben mérhető, nyilvánvaló szempontot veszi figyelembe: a fegyveres konfliktus megszűnését. így például Diehl egy korai cikkében pusztán azt vizsgálta, hogy a békefenntartók képesek-e megállítani a vérontást.35 Hasonlóképpen Heldt és Wallensteen akkor minősített sikeresnek egy műveletet, ha a bevetés időtartama alatt nem tört ki háborúskodás, mert a konfliktus mélyén rejlő okok megoldása inkább a politikai és nem a katonai kezdeményezések feladata, többnyire akkor, amikor a háború már véget ért.36 A gond itt az időtávval van: a konfliktusok nagyszámú újjáéledése miatt ez a mérce önmagában nem elég. Ha a béke nem önfenntartó, tehát 2011. nyár 99
