Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?
Mit tartanak fenn a békefenntartók? Az ENSZ békefenntartó műveletek sikerének értékelése Meddig tart a béke? Egy széles körű vizsgálat megállapította, hogy az 1945 és 1999 közötti polgárháborúk 30 százaléka esetében a befejezést követő két évben a felek újra visszatértek az erőszakhoz.14 A konfliktusok kiújulása kapcsán a számszerűsítés nehézségét az adja, hogy nehezen eldönthető, egy régi bukkan-e újra fel, vagy egy új konfliktus kezdődik. A kutatások eredményei alapján az mondható el, hogy a konfliktusok egyharmada-fele tér vissza öt éven belül. A békefenntartás szempontjából különösen figyelemreméltó az a tény, hogy egyre több konfliktus zárul megállapodással és nem fegyveres győzelemmel. 1995 és 2004 között háromszor olyan gyakori volt a tárgyalással, mint a győzelemmel záruló harc.15 A béke tartósságát tekintve azonban aggasztó, hogy a tárgyalással záruló konfliktusok körülbelül háromszor annyira hajlamosak kiújulni, mint az egyik fél győzelmével lezárulók.16 Ez a tendencia a békefenntartás előtt álló egyik legnagyobb kihívás, ugyanis ha sikerül is a konfliktus valamilyen rendezését elérni, a béke rendkívül törékeny marad. Erről a jelenségről írt Edward Luttwak sok kritikát kiváltott cikkében,17 amelyben rámutatott, hogy a háború képes lehet megoldani a konfliktusokat, és békéhez vezethet, ezért a nemzetközi szereplők túl korai beavatkozása csak befagyasztja azokat, és nem járul hozzá a békéhez. Szerinte a tűzszünet csak arra jó, hogy a felek nyugodtan újra felfegyverkezzenek, és így valójában meghosszabbítja a küzdelmet. Ezért javaslata az, hogy a kisebb háborúkat hagyják, hogy végigharcolják az érintett felek. Luttwak rendkívül kritikus az ENSZ és más szervezetek békefenntartó misszióival kapcsolatosan, ugyanis szerinte azok nem segítik elő a békét. Bár a szerző érvei sok ponton támadhatók, és nehéz lenne elfogadni a következtetéseit, de felhívja a figyelmet a békefenntartó missziók e megoldásra váró problémájára. Sergio Vieira de Mello, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős akkori főtitkárhelyettese a cikkre írt válaszában18 elismeri, hogy több polgárháború végződik katonai győzelemmel, mint tárgyalásos úton, és egyes esetekben a humanitárius akciók hozzájárulhatnak a konfliktus hosszabbá válásához, de Luttwak állításai nem állják meg a helyüket. Ugyanis a legtöbb esetben a békéltető eszközök, például a békemegállapodások, igenis elősegítették a konfliktus utáni átmenetet és a béke megszilárdulását. Ezeket a példákat Luttwak nem említi, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt is, hogy a regionális szereplők érintettsége és a konfliktus eszkalációja miatt nem bízhatunk abban, hogy egy polgárháborús konfliktus önmagától kifullad. Emellett a felkelők gyakran nem a győzelem érdekében, hanem a harc közben megszerezhető hatalomért és vagyonért küzdenek, ami a konfliktust akár generációkon át is fenntarthatja. így aztán a humanitárius beavatkozás megfelelő formája elkerülhetetlen. Smith19 négy különböző csoportba sorolja azokat az okokat, amelyek a konfliktus ki- újulásához vezetnek: ez lehet egyszerűen valamelyik fél őszinteségének, elkötelezettségének a hiánya (insincerity), vagy következhet valamelyik fél kiábrándultságából, amit 2011. nyár 95
