Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)

2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?

Bokodi Agnes külső szemlélőként nehéz volna elkülöníteni az előző kategóriától. Az egyik csoport belső egyet nem értése vagy széttöredezése is meghiúsíthatja a békefolyamatot, ugyan­is a háború alatt fenntartott egység gyakran felbomlik, amikor a béketárgyalásokhoz érkeznek a felek. Ha a konfliktust kiváltó okok megoldatlanok maradnak, az szintén könnyen vezethet az erőszak visszatéréséhez. Ez az utolsó szempont nem a szereplők­re, hanem a körülményekre fókuszál, és ez a kérdés kerül elő a leggyakrabban a béke- fenntartás sikerét vizsgálva is. Beazonosíthatók további, a szereplők viselkedésén túli tényezők is, amelyek a há­ború visszatérését és a békefolyamat bukását valószínűbbé teszik: a harcoló felek szá­ma, az érintett feleket is bevonó, átfogó békeszerződés hiánya, a spoilerek20 jelenléte, az állami intézmények összeomlása, a katonák száma, a fosztogatásra alkalmas termé­szeti erőforrások jelenléte, a szomszédság ellenségeskedései és az, hogy sor került-e valamely terület elszakadására.21 A fentiek visszaköszönnek a békefenntartás sikerét meghatározó vizsgálatokban, hiszen többnyire azok is a béke tartósságát állítják a siker kritériumául. A szerzők többsége számára a békefenntartás sikere ugyanis elválasztha­tatlan a teljes békefolyamat sikerétől. Negatív és pozitív béke A siker mérésénél meghatározó a béke tartóssága mellett az is, hogy miként határoz­zuk meg a békét. A sikert vizsgáló elméleteknél végigvonul az az értelmezés, ame­lyet először Johan Galtung fogalmazott meg az 1960-as és 1970-es években.22 Galtung az erőszak két formáját különböztette meg: a közvetlen erőszak az, amikor annak azo­nosítható elkövetője van, mint például a fegyveres harc közben. A strukturális erőszak esetében nincs ilyen konkrét személy, vagyis a társadalomban jelen levő súlyos egyen­lőtlenségekről és igazságtalanságokról van szó, mint a politikai elnyomás, a szabadság- jogok korlátozása, de ide sorolható az is, ha a humán biztonság (human security) alap­vető feltételeit nem biztosítják egy államban, és a lakosság élete emiatt van veszélyben. E fogalompár egészült ki később a kulturális erőszak meghatározásával, amely egy másik dimenzióra fókuszál, az attitűdökben jelentkező ellentétekre, amelyek igazolják az erőszak direkt vagy strukturális formáját, például a vallás, az ideológia segítségével vagy a médián és az oktatáson keresztül.23 Fontos, hogy az erőszakot megkülönböz­tessük a konfliktustól, ugyanis erőszak létezhet konfliktus nélkül is, és a konfliktusokat nem erőszakos módon is meg lehet oldani.24 Az erőszak e felfogásához kapcsolódva fektette le Galtung a negatív béke fogalmát, amely a közvetlen erőszak megszűnését takarja, míg a pozitív béke magában foglalja a strukturális (és kulturális) erőszak meghaladását is. A pozitív béke tehát a fegyveres erőszak hiányán túl a béke felépítését, a konfliktus okainak felszámolását jelenti. A bé­kének ez a formája a fenntartható béke, amely akkor is megmarad, ha a békefenntar­tók kivonulnak, ugyanis elősegíti a társadalmi igazságosság megvalósulását, és ezáltal 96 Külügyi Szemle

Next

/
Thumbnails
Contents