Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - BÉKEFENNTARTÁS ÉS BIZTONSÁG - Bokodi Ágnes: Mit tartanak fenn a békefenntartók?
Bokodi Agnes és adott a felek között valamilyen nézeteltérés, a háború lehetségessé válik. A konfliktus kitörésének valószínűségét megjósolni azonban jóval összetettebb kérdés. Smith10 összegzése alapján úgy tűnik, hogy a rossz gazdasági feltételek jelentik a hosszú távú fegyveres, nem államközi (tehát polgárháborús) konfliktusok legfontosabb okát. Emögött azt a magyarázatot találjuk, hogy a szegény társadalmakban ugyanúgy jellemző a versengés a gazdasági haszonért, és mivel az elérhető nyereség szűkös, a verseny annál élesebbé válik, és akár erőszakba is fordulhat. A polgárháborúkat vizsgálva Collier és Hoeffler is úgy ítélte meg, hogy a gazdasági tényezőknek sokkal nagyobb szerepük van, mint a politikai vagy társadalmi indokoknak. Arra kerestek választ, hogy a politikatudomány által preferált sérelmekkel magyarázható inkább a konfliktusok kialakulása, vagy a közgazdaságtani indokokkal, amelyek a háborút mint profitszerzési lehetőséget fogják fel. A sérelmek, például a politikai jogok terén, vagy az egyenlőtlenségek és az etnikai-vallási különbségek nem bírtak jelentős magyarázó erővel, míg a lehetőségekként meghatározott gazdasági okok, közöttük a rendelkezésre álló finanszírozás, a felkelés költsége és a katonai előny növelte a konfliktus kitörésének valószínűségét.11 Az elnyomó politikai rezsimek is fenyegetést jelentenek a békére. Széles körben elismert, empirikusan is igazolt összefüggés, hogy a demokráciák nem háborúznak egymással. A kutatások azonban azt is igazolták, hogy nem az autoriter berendezkedésű államok vannak leginkább kitéve a konfliktus veszélyének, hanem a demokratikus átmenet állapotában levő, általában rendkívül gyenge és sebezhető országok.12 A megújuló erőforrások degradációja, így a termőföld eróziója, az erdők kiirtása és a víz szűkössége is jelentősen növelheti az erőszak valószínűségét, de általában nem olyan számottevő és közvetlen mértékben, mint a gazdasági és politikai tényezők. Az etnikai megosztottság, bár nagyon gyakran említik a konfliktusok kapcsán, önmagában nem vezet erőszakhoz, sokkal inkább a politikai mozgósítás eszközeként hatékony a konfliktusok elmérgesítésében. Ahol egyes csoportok között jelentős politikai, gazdasági vagy társadalmi egyenlőtlenségek figyelhetők meg, és ezek egybeesnek az etnikai választóvonalakkal, ott ez különösen megnövelheti a konfliktusok valószínűségét. Gurr a relatív depriváció szociológiai elméletével magyarázta egyes konfliktusok kialakulását, rámutatva, hogy nem az abszolút jólét vagy a hatalom abszolút mértéke számít, hanem az, hogy más csoportokhoz képest az adott csoport rosszabbnak értékeli-e a saját helyzetét. Érdemes megjegyezni, hogy csak a közös identitással rendelkező csoportok közötti, úgynevezett horizontális egyenlőtlenség az, ami az erőszakos konfliktusokat valószínűbbé teszi, míg egy társadalomban az egyének szintjén tapasztalható vertikális egyenlőtlenség, ami nem kapcsolódik össze csoportidentitásokkal, nem játszik szerepet a konfliktusok kialakulásában.13 94 Külügyi Szemle
