Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában
Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában véget vet a munkavállalók kifosztásának, másrészt lendületet ad az önfinanszírozás rendszerének - érveltek a törvényjavaslat hívei.21 A törvényjavaslat lelkét tulajdonképpen a „Loichot-rendszer" adta, amit a szerző külön megküldött a Tábornoknak, aki igen nagy figyelemmel fogadta. Marcel Loichot az Alkalmazott Matematikai és Gazdasági Társaság elnöke volt. Rendszerének az volt a lényege, hogy az a haszon, amelyik meghaladja a normálisan várható szintet (öt százalék), a vállalat alaptőkéjébe kerül. Ez lehetővé teszi újabb, tíz évre szóló részvények kibocsátását. Ezeket az új részvényeket úgy lehet elosztani, hogy fele a rendszer bevezetése előtti részvényeseknek jut, a másik fele pedig a vállalat dolgozóihoz kerül - arányosan a bérükkel. A régi és az új részvényesek egyenlő jogokkal rendelkeznek, és együtt választják a vállalat igazgatótanácsát. Loichot szerint ez a reform valóságos társadalmi változást eredményez, létrehozza a pánkapitalizmust, mivel mindenki egyszerre válik munkavállalóvá és munkaadóvá. Érintetlenül hagyja a magántulajdont, a termelőeszközök örökölhetőségét, és minden munkavállaló ipso facto kapitalista lesz, mivel vállalata vagyonának egy részét tulajdonolhatja. Loichot szerint rendszere úgy változtatja meg a kapitalizmust, hogy nincs forradalom és társadalmi földindulás. Néhány évtizeden belül egy olyan rendszer alakulhat ki, amelyikben nincs proletár, és minden ember újra megtalálja a méltóságát. Minden vállalat egyfajta munkásszövetkezetté válna, és a munkavállalók elidegenedése megszűnne. A munkásszövetkezeteknél annyiban lenne jobb, hogy külső tőkét is befogadhatna. Loichot meg volt győződve arról, hogy rendszere jelenti azt a harmadik utat a kapitalizmus és a kommunizmus között, amire Charles de Gaulle törekedett. De Gaulle annyira fontosnak tartotta Loichot pánkapitalizmus-koncepcióját, hogy az 1966. február 16-i kormányülésen szorgalmazta, hogy a Vallon-féle törvényjavaslat hatásvizsgálatát végző bizottságnak legyen Loichot is a tagja, s ha ez nem lehetséges, a bizottság hallgassa meg őt. A Tábornok állást foglalt amellett, hogy a munkavállalói részvétel kodifikációját összhangba kell hozni a nemzetgazdasági tervvel, és külön ki kell emelni, hogy a munkavállalók részt kapjanak a vállalat önfinanszírozásából. A témához fűzött írásos megjegyzése szerint az önfinanszírozás gondolatát mind a tulajdonosok, mind pedig a szakszervezetek rosszindulattal fogadták.22 Majd a sajtóértekezleten elhangzott kérdésre, hogy támogatja-e a „Loichot-rendszert", azt válaszolta, hogy a munkáslét megváltoztatásához az kell, hogy a gazdasági tevékenységhez alkotó módon társuljon a munka.23 A Loichot-val folytatott egyik beszélgetése során azonban ennél pontosabban fogalmazott: azt mondta, hogy régóta kereste azt a gyakorlati módszert, amelyik az ipari társadalomban mindennek az újrakezdése lehet.24 Miután úgy látta, hogy a részvételről-társulásról alkotott törvény - melynek elhalasztását, illetve fakultatívvá tételét javasolta a hatásvizsgálatra létrehozott parlamenti bizottság - „nem megy elég messzire", 1967. május 17-i sajtóértekezletén külön kitért a témára, s kijelentette, ahhoz, hogy Lranciaország átalakításához a francia munka- vállalók „őszintén és lelkesen" hozzájáruljanak, az kell, hogy ez utóbbiak szervesen 2011. nyár 87
