Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában
M. Szebeni Géza és a törvénynek megfelelő módon vegyenek részt a gazdaság expanziójában. „Néhány lépést már tettünk abba az irányba, amelyik kétségkívül egy olyan új szociális rendszer felé vezet, amelyik ugyanúgy támaszkodik a társulásra, mint a vállalkozó szellemre, de ez alkalommal egy újabb lépést kell előre tennünk." A hivatalos közlöny 1967. augusztus 18-i száma hozta le azt a három kormányrendeletet, amelyik a munkavállalók érdekeltté tételéről szól, s ezekkel kapcsolatban mondta a Tábornok egyik munkatársának, hogy ez csak az előétel, de az érintettek ebből sem kérnek majd. Pedig a kormányrendeletek lényege az volt, hogy a több mint száz főt foglalkoztató vállalatok kötelesek a munkavállalóknak juttatni - a bérükön felül - a haszon egy részét, a törvény által meghatározott koefficiens szerint. A részvétel címén juttatott összegek nem vehetők fel azonnal, hanem öt évig kumulálva hozzájárulnak a vállalat (ön)finanszírozásához, és részét képezik „a különleges részvételi alapnak". Igen fontos elem volt, hogy a vállalat nem szavazhatott a vitás kérdések eldöntésénél az általa birtokolt részvényekkel - ez ugyanis majdnem automatikus többséget jelentett volna számára. A kormányrendeletek kompromisszum eredményeként láttak napvilágot. Ettől függetlenül a törvény első alkalommal fogadta el, hogy egyedül a bér nem ismeri el a munkavállaló hozzájárulását a vállalat eredményéhez. Elvileg a tekintetben is hatalmas változást hozott, hogy a törvény kimondta: a munkavállalónak joga van a profit egy részéhez, mivel ehhez a profithoz ő is hozzájárult a munkájával. Mint a Tábornok előre látta, „a részvétel-társulás" kormányrendeletekben formát öltött gondolatát valóban nem fogadták nagy lelkesedéssel. A baloldali pártok azzal utasították el, hogy itt csak arról van szó, hogy morzsákat löknek oda a munkavállalóknak, s a kormányzati lépés - Charles de Gaulle lépése - csak azt célozza, hogy a társadalmi változás illúzióját keltse. A baloldali szakszervezetek pedig azzal érveltek, hogy a munka és a tőke ilyen formán történő társulása tulajdonképpen oda vezet, hogy a szakszervezetek érdekvédelmi szerepét megszünteti a hatalom. A katolikus szakszervezetek és munkaadók végül - ha vonakodva is - egyetértettek az egyház szociális doktrínáját tükröző lépésekkel - vagyis hogy az ember kerüljön a gazdasági tevékenység központjába. Még a Tábornok eredeti szándékától elég nagy mértékben eltérő, kompromisszumok eredményeként napvilágot látott intézkedések is tovább puhultak Charles de Gaulle távozását követően. Annak ellenére, hogy a tőke-munka viszonyában kétségkívül történt módosulás, a tőke végleges „megzabolázása" a Tábornoknak sem sikerült. Ettől függetlenül, üzenetének számos eleme az eltelt évtizedek ellenére is érvényes maradt. 88 Külügyi Szemle
