Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában
M. Szebeni Géza válik a piac hibáinak korrigálása, mivel a piac teljes ellenőrzés nélkül vak. A közérdek védelmében az államnak minden szükséges alkalommal közbe kell lépnie - de ez nem jelenti a piacgazdaság létének megkérdőjelezését - fűzte hozzá.19 A gaulle-isták balszámyának prominensei egyre több alkalommal emlegették a különböző fórumokon - a Tábornok hallgatólagos jóváhagyásával - azt, hogy egyfajta szövetkezeti típusú vállalatmodellt kell megalkotni. E modellel elérhető az a cél, hogy a munkavállalók közössége egybeolvadjon a munkaadók közösségével, és ily módon a két fél társulna a közös tevékenységben. A munkaadók csúcsszervezete, a Gyáriparosok Szövetsége úgy ítélte meg, hogy ideje megszólalnia az ügyben. A gyáriparosok által kiadott állásfoglalás szembetámadta a Charles de Gaulle-i koncepciókat. Kimondta, hogy az emberi viszonyok természetes velejárója a szabad vállalatalapítás, a szabad vállalatfejlesztés, és mindehhez hozzátartozik, hogy a természetes gazdasági törvények működését nem akadályozzák. E törvények biztosítják az ember legtökéletesebb kiteljesedését. Az életszínvonal emelkedését az üzemek egészséges konkurenciája teszi lehetővé. A törvényi szabályozás nem korlátozhatja az egyéni (vagy kollektív) kezdeményezést. A vállalatok irányítását tekintve: azt nem lehet megosztani, minden más formula inerciát eredményez. Gazdasági tekintetben az állam az infrastruktúráért, a közszolgáltatásokért felel, ezzel egy időben kodifikálhatja minden résztvevő kötelességeit, de nem úgy, hogy az bármelyik fél szabad mozgását akadályozza. Kötelessége, hogy felügyelje az egészséges konkurenciát, megvilágíthatja és megkönnyítheti a gazdasági és szociális irányokat, de semmi keresnivalója nincs a magánvállalkozások irányítása körül, amelyeknek nem adhat konkurenciát az állami vállalatokon keresztül.20 A társadalmi vízió megvalósítása felé: a „Loichot-rendszer" De Gaulle azonban nem késlekedett újabb lökést adni szociális tervei megvalósításának. Az 1965-1966-os költségvetési vita során egyik bizalmasa, Louis Vallon törvényjavaslatot tett az asztalra a vállalatok adózási rendszerét illetően, és a GYOSZ legnagyobb megdöbbenésére a javaslatot elfogadták, s ennek értelmében a kormánynak 1966. május 1-jei határidővel törvényt kellett alkotnia arról, hogy a munkavállalók milyen módon részesülnek a vállalati részvények értékének önfinanszírozásból származó növekményéből. Itt lényegében arról volt szó, hogy az önfinanszírozás ebben a tekintetben nem más, mint az, hogy a profitot újra beruházzák a vállalkozásba. A vállalkozás aktívája így növekszik, és egyszerre tulajdona két kategória betétesnek: a bérezettnek és a részvényesnek, akik mindketten hozzájárultak a vállalat önfinanszírozásához. Ezért a munkavállalók - akik lemondanak így béremelésük egy részéről - részvétele az önfinanszírozásban szükséges reform. A törvény valódi társadalmi reformnak ad utat, mert 86 Külügyi Szemle
