Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában
Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában nyugvó jogrendszerrel, és megdöntötte az örökletes monarchiát, tagadta a liberális katolicizmust, amely szerinte elválasztja a gazdaságot az erkölcstől és a vallástól, és végül a gazdasági liberalizmust, amely szerinte világra hozta a kapitalizmust, és utat nyitott a szocializmus előtt. A liberális közgazdaságtan tételeit elfogadhatatlannak tartotta - különösen annak a liberális katolikusok által módosított, elsősorban a munkabérre és a béralkura vonatkozó tételeit. A német szociál-katolikus iskola nyomán azt vallotta, hogy a munka a munkás személyétől elválaszthatatlan valóság, a munkaszerződés tárgya nemcsak a munka, hanem a munkás is, az általa adott munkateljesítménnyel együtt. A munkaszerződés így nem egy adásvételi szerződés és nem is egy bérleti szerződés, hanem a kölcsönös szolgáltatások szerződése. A munkabér tehát díjazás, nem csak valaminek az ára. így az igazságos bér az adott szolgáltatáshoz aránylik. Úgy látta, hogy bizonyos értelemben a munkabér a munkás számára annak a díja, hogy lemondani kényszerül munkája gyümölcsének (nagyobbik) részéről, vagyis a munkabér kompenzáció.10 Mivel a munkás az önfenntartásáért dolgozik, a munkaadó a kettejük közötti kapcsolat értelmében köteles biztosítani a munkás jólétét. Ennek értelmében erkölcsileg lehetetlen - és jogilag is annak kellene lennie - az igazságos munkabért úgy megállapítani, hogy nem veszik figyelembe a munkás szükségleteit. Szigorúan véve, a munkásnak joga van az egzisztenciáját biztosító minimális bérhez, amit a szakmai ágazata garantál, vagy ennek híján az állam. A munkás azzal a munkaszerződésében implicite szereplő joggal is rendelkezik, hogy otthona legyen, el tudja tartani a családját, tökéletesedjen szakmájában, rendelkezzen öregségi nyugdíj-, munkanélküliségi és balesetbiztosítással. Amennyiben a munkaadó ezt nem veszi figyelembe, törvénytelenséget követ el, amit törvényes keretek között jóvá kell tennie. La Tour du Pin az igazságos bérről vallott nézeteivel a gazdasági gyakorlatot az erkölcsi törvények alá rendelte. A magántulajdont (elsősorban a földtulajdont vizsgálta) úgy tekintette, hogy az nem menti fel a tulajdonost kötelességei alól; ellenkezőleg, a magántulajdon privilégium és egyúttal szociális kötelezettség is, s ily módon a hanyag vagy tehetetlen tulajdonost meg kell fosztani tulajdonától. A törvényhozónak a tulajdon művelőjét kell támogatnia, nem pedig a tulajdon bérbeadóját, aki más munkájának a gyümölcsét élvezi. La Tour du Pin szerint a termelőeszköz bérleti rendszere az uzsora egy formája, amelyben összpontosul a kapitalizmus minden visszaélése. Elítélte a kamatra kölcsönzést, mivel - húzta alá - a pénz nem dolgozik, a tőke „termelése" nem más, mint a munka révén előállított érték.11 A századforduló körül kiviláglott, hogy a kereszténydemokrata gondolkodók alapvetéseire támaszkodó politikai mozgalmak nem képesek arra (bár több észak-franciaországi, kereszténydemokrata ihletettségű gyáros a gyakorlatba is átültette a „munkásrészvétel" gondolatát), hogy komoly alternatívát kínáljanak a náluk sokkal radikálisabb rendszerkritikákat megfogalmazó mozgalmakkal szemben. Mindazonáltal, Elzász-Lo- taringia visszacsatolásával egy erőteljes, a német kereszténydemokrácia emlőin nevelkedett szerveződés jelent meg a Nemzetgyűlésben, mely később Demokrata Néppárt 2011. nyár 79
