Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 2. szám - FRANCIAORSZÁG ÉS A FRANCIA-MAGYAR KAPCSOLATOK - M. Szebeni Géza: Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában
Keresztény-szociális elemek Charles de Gaulle társadalmi víziójában Az előzmények Társadalmi víziójának az egyik meghatározó gondolata „a részvétel-társulás" volt, bár az alapgondolat nem tőle származik, mint maga is utal erre egyik, 1948. augusztus 31-i beszédében. A tőke és a munka társulásának gondolata messzire nyúlik, egészen az 1830- as francia forradalmat követő periódusig, amikor katolikus és utópikus szocialista írásokban felbukkan a munkaadó és a munkavállaló viszonya rendezésének a kérdése. A hosszú 19. század bővelkedik is hamar elhalt kísérletekben a „részvétel-társulás" megteremtésére. A modem francia polgári fejlődés korai és későbbi szakaszaiban a Charles de Gaulle-ra később nagy hatást gyakorló katolikus gondolkodók sora emelte fel komoly elméleti igénnyel a szavát a minden szabályozás nélküli gazdasági rendszerek ellen azzal, hogy „az erős és a gyenge, a gazdag és a szegény közötti viszonyban a szabadság elnyomóként jelenik meg, míg a törvény a felszabadító".5 (Itt csak utalunk rá, hogy e tekintetben a Tábornok „állam"-felfogása ugyancsak a „törvény" ehhez hasonló értelmezése felé mutatott.) A „manchesteri kapitalizmus" torzulásainak hatására jelentek meg a francia politikai katolicizmus köreiben azok a szociális követelések, melyek legkövetkezetesebb hirdetőinek egyike volt Frédéric Ozanam.6 O a keresztény karitásztól jutott el az ember ember általi kizsákmányolásának elítéléséig. Ozanam mindenekelőtt azonban olyan szociális demokráciát kívánt, amely félúton helyezkedik el a kormány diktatórikus beavatkozása és a féktelen szabadság között, és amely összeegyezteti az autoritás és a szabadság alapeszméit. Ugyanakkor egyetemi kurzusain „családi bérezést", a dolgozók érdekeit figyelembe vevő munkaszervezést sürgetett. Később, 1848 lázas napjaiban megjelenő lapja már a legfontosabb szociális, munka- és munkásjogi kérdéseket feszegette: a pihenéshez való jogtól a munkanélküliek számára megszervezett műhelyekig, az oktatáson, a gyermekvédelmen át. Felfogása nem maradt teljesen hatástalan, mert az elzászi textilgyárosok - ha kezdetleges formában is - az 1840-es években bizonyos, az Ozanam által kívánt irányba mutató szociális intézkedéseket hoztak. Később, a 19. század második felében, a szociális kérdések iránt érzékeny katolikus miliőben izmosodott meg az a francia szociál-katolikus rendszerkritika, amely elsősorban a liberális szabad versenyes kapitalizmus társadalmi következményeit vette célba - ezúttal azonban olyan modelleket vázolt fel, amelyek alternatívákat kínáltak a „manchesteri kapitalizmussal" és a szocialista-marxista rendszerkritikával szemben egyaránt. A bányamérnök Frédéric Le Play úgy vélte, hogy a társadalmi kérdések tanulmányozását a természeti törvények tanulmányozásának következetességével és szigorával kell végezni. Több mint 300 tanulmányban dolgozta fel külföldi munkavállalásai tanulságainak eredményeit. Erre a hatalmas tapasztalati anyagra építve fogalmazta meg szociális diagnózisát Ouvriers européens címen, hat kötetben. 1855-ben adta ki vizsgálódásának summázatát, amit aztán a szociális kérdésekre rendkívül érzékeny III. Napóleon kérésére Réforme sociale címen rövidített formában is publikált - hatására jellemző, hogy három év 2011. nyár 77
