Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Marján Attila bizonyos óvatosságra is int. A kérdés, hogy meddig képes stabilan működni még az integráció a hagyományos lassú, diszkrét, apolitikus szellemben. Ki kell alakítani egy életképes európai gazdasági-társadalmi modellt Az európai integrációt működtető intézmények, a döntéshozatal természetesen igen fontos kérdések egy folyamatosan alakulófélben lévő, és egyedi - „hermafrodita" (föderális ÉS államközi) - rendszerben működő gazdasági-politikai szövetség esetében. Ennél azonban még fontosabb, hogy legyen mit igazgatni, vagyis hogy garantálva legyen az EU hosszú távú stabilitása és sikeressége. Ehhez pedig egy megreformált, modem, versenyképes gazdasági-társadalmi modell szükséges. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy „Brüsszelnek" kellene létrehozni egy központi, európai modellt, hanem azt, hogy a tagállamoknak - főképp a döntő gazdasági súllyal rendelkező kontinentális tagoknak - meg kell reformálniuk fenntarthatatlan jóléti rendszerüket ennek érdekében. Ebben „Brüsszelnek" fontos támogató és konzultatív szerep juthat. Meg kell erősíteni a nemzetközi profilt: egységesíteni kell a külpolitikát Az integráció végcéljának meghatározásától függetlenül erősíteni kell „Európa" nemzetközi fellépésének egységét. Az agyaglábakon tántorgó gazdasági óriás státusa különösebb magyarázat nélkül is evidens, hogy hátrányos Európa számára. Természetesen a politikai integráció irányába való elmozdulás kedvezne a nemzetközi fellépés egységesülésének, de anélkül is lehetne eredményeket elérni, például a lisszaboni szerződés vonatkozó előírásainak határozott és hatékony kivitelezésével (kvázi európai külügyminiszter, közös diplomáciai szolgálat). A siker egyik kulcsa a brit-francia álláspontok közelítése, ezek azonban túlmutatnak a külügyi (és katonai) kérdéseken, hiszen az előzőekben taglalt pontok tekintetében is meg kellene találniuk a közös platformot. Európa külgazdasági ügyekben való egységes képviseletét is erősíteni kellene, elsősorban az eurózóna és Mr. Euró szerepének növelésével. A nemzetközi versenyképességet kell a politika középpontjába helyezni Egy egyre gyilkosabb versenyhelyzetben evidens, hogy a tagállami és a közösségi szintű stratégiának a versenyképesség kell, hogy a központi eleme legyen. Él azonban a felfogás az EU egyes meghatározó tagállamaiban, amely a versenyképességet piacvédelmi, protekcionista eszközökkel szeretné fenntartani. Márpedig ennek semmi köze sincs a valós - teljesítményen alapuló - versenyképességhez. A protekcionizmus ideig-óráig működhet csak, aztán a gátakon úgyis beomlik a víz, de addigra már egy - a védelem langyos viszonyai között elkényelmesedett - gazdasági szektort talál, amelyet könnyedén elsodor. A versenyképesség alapja és próbája a verseny, ami ösztönzi a teljesítményt, a fejlődést és az innovációt. Európa a belső gazdasági integrációja után a világ felé kell, hogy forduljon: gazdaságainak és vállalatainak globális tényezőkké kell válniuk. 26 Külügyi Szemle
