Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa? Létre kell jönnie a valóban egységes piacnak, és meg kell őrizni a valutaunió és a közös pénz stabilitását Európa egyik nagy - és a mai napig kihasználatlan - potenciálja az egységes európai piac. A fennmaradó akadályokat le kell építeni. Az európai közös pénz a gazdasági integrációt koronázza meg, de politikai alapon jött létre, ami természetesen nem azt jelenti, hogy gazdaságilag megalapozatlan vagy instabil lenne. Tucatnyi, egymástól lényegesen különböző gazdasági jellemzőkkel rendelkező ország valutauniójának fenntartása azonban távolról sem unalmas automatizmus, különösen a gazdasági recesz- szió időszakában. Az eurózóna jelenlegi válsága ennek ékes bizonyítéka. Látjuk, hogy a monetáris unió szabályait és intézményeit is folyamatos kritika övezi, és herkulesi a küzdelem, amelyet a tagországok és Brüsszel folytatnak a szabályok maradéktalan betartása érdekében. Az euró talán a legnagyobb európai sikersztori és a legfontosabb közös szimbólum, de ennél sokkal több is: az eurózóna gazdasági stabilitásának fontos garanciája, sőt Európa nemzetközi szerepének egyik potenciális „emeltyűje". Eleinte sokan az európai politikai unió testvérének tartották, és ma is vannak, akik így gondolkodnak róla, és a másik testvér megszületését várják. Akárhogy is van, a közös pénz megőrzése mára Európa egyik legfontosabb feladata, a 2011-re kiteljesedő válság kezelésének központi kérdése, és egy lehetséges integrációs paradigmaváltás kiváltója lett. Olyan lényeges gazdasági és társadalmi kérdések kezelésére kell koncentrálni a szellemi és anyagi erőforrásokat, mint az energiaellátás biztonsága, az öregedés és a bevándorlás kezelése Európa csapdahelyzetben van: kiszolgáltatott saját öregedő népességének, hiszen az eltartottak aránya néhány évtized alatt a duplájára nő, vagyis kétszer annyi nyugdíjast kell ellátnia egy egyre fogyatkozó aktív népességnek. Az emberek sokkal könnyebben viselik a szerényebb életkörülményeket, mint az életkörülmények romlását. Márpedig a mostani az első olyan generáció, amelyik rosszabbul él, mint a szülei, és ez a jövőben is hasonlóképpen lesz. Drasztikus reformok kellenek tehát, és minden bizonnyal további bevándorlók befogadása, ami szintén nem ígérkezik majd problémamentesnek. Európa csapdahelyzetben van fokozódó energiafüggősége miatt is. Két dolgot kellene tennie: egyrészt modernizálnia gazdaságát és növelni az energiahatékonyságát, másrészt az energiapolitikai kérdéseket a külpolitikájának homlokterébe emelni, és hatékonyabban, egységesebben tárgyalni az energiaszállító országokkal. Multilaterális és konszenzuális világrendre kell törekedni Európa megtapasztalta, milyen az, ha egy kétpólusú, kölcsönös bizalmatlanságra és erőpolitikára alapuló világrend másodhegedűse. Nemcsak Európa, de az egész világ érdeke egy multilaterális világrend kialakulása, amelynek legfontosabb fókusza és potenciális válságövezete Ázsia lesz majd. Egy esetleges amerikai-kínai bipoláris rend nagy 2011. tavasz 27
