Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kökény Andrea: Fiaskó: george Clinton Gardner levelezése az amerikai-mexikói határfelmérésről (1849-1854)
FIASKÓ: George Clinton Gardner levelezése az amerikai-mexikói határfelmérésről Minthogy Gardner születésekor a család már Maryland területén élt - apjának rabszolgái is voltak - a déliek mentalitása jellemezte. A fiatalember beszámolói arról árulkodnak, hogy a határkijelölés során nemegyszer előítélettel viseltetett a bizottság jenki tagjaival szemben. Ugyanakkor, kortársaihoz hasonlóan, ő is kalandra vágyott - leveleiben többször tett utalást Don Quijotéra. Vonzódott a katonai pálya, illetve a katonai megbízás iránt is - különösen akkor, ha alkalom nyílt egy-egy összecsapásra a határvidék indiánjaival vagy éppen a mexikóiakkal. Az őslakosokkal kapcsolatos véleménye árnyaltabb volt, mint a korszakban uralkodó negatív felfogás. Szerinte voltak „hasznos" törzsek, és voltak olyanok - például az apacsok -, melyeket el kellene távolítani az amerikai kontinensről. Utóbbiak esetében még azt is javasolta, hogy a keleti parti törzseket használják fel ellenük, mivel azok jobban tudják, hogyan lehet leszámolni velük, mint a fehér katonák. A mexikóiakkal kapcsolatban osztotta azt a korabeli nézetet, amely alacsonyabb rendűként kezelte s katolikus vallásuk miatt megvetette őket. Igaz, azzal is tisztában volt, hogy nem szabad az egész mexikói társadalmat a határvidéken tapasztaltak alapján megítélnie. Sőt San Diegóban gyakran élvezte a mexikói elithez tartozók társaságát is. Jellemző módon azonban inkább bemutatta a környezetében lévőket, semmint elemezte volna helyzetüket. Arra nem találunk magyarázatot, hogy miért harcoltak az apacsok, vagy miért voltak szegények a határvidéken élő törzsek. Ennek talán az is oka lehet, hogy leveleket írt és nem naplót vagy publikálásra szánt művet. Az egyes vidékek földrajzáról, a helyi szokásokról kezdetben bővebb, később viszonylag rövidebb leírásokat találunk. Panamáról és San Diegóról még részletesen beszámolt, mire azonban Texasba értek, nagyrészt személyes, családi ügyekről szóltak a levelei. Ezek a levelek sokat elárulnak George Clinton Gardnerről, de jó néhány olyan dolog is van, amiről nem szólnak. Bár a 19. század közepe az az időszak volt, amikor az amerikai terjeszkedés kiteljesedett a kontinensen, s számos kalandor vállalkozás és egyéni földfoglaló akció célpontja volt Mexikó, sőt Kuba is, Gardner levelezésében semmiféle utalást nem találunk rájuk. Annak ellenére sem, hogy a Demokrata Párt híveként bizonyára maga is az expanzió pártján volt. Ennél érdekesebb, hogy a nehézségek és a viták ismertetésén túl viszonylag kevés információval szolgál a határbizottság egyes tagjainak konkrét munkájáról. Pedig nem csupán társairól, de a mexikói bizottság tevékenységéről is bőven rendelkezett ismeretekkel, hisz a határkijelölés során Emory titkára lett, s így közvetlenebb betekintést nyert az egyes résztvevők által elvégzett feladatokba. Ma már, amikor a hírekben sokszor hallani arról, hogy az Egyesült Államok alig tudja feltartóztatni a mexikói bevándorlók áradatát, s hogy a szögesdrótkerítésen kívül a határ egyes szakaszain fal megépítését tervezik az amerikai hatóságok, nehezen tudjuk elképzelni, milyen is lehetett a vidék a 19. század közepén. A földrajzi adottságok, a végtelennek tűnő száraz és kopár területek, a nyári hőség, amely ma is jellemzi 2011. tavasz 205