Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kosárka József: Jerry Haar-John Price (szerk.): Tudja-e állni a versenyt Latin-Amerika? Szembenézés a globalizáció kihívásaival
Tudja-e állni a versenyt Latin-Amerika? esetekben többet árt a nemzetközi stabilitásnak, mint ahogyan arról általában szó esik. „Latin-Amerika meglehetősen csekély gazdasági tényező, amelynek globális jelentősége hanyatlik" és nehéz idők elé néz, ugyanis „globális versenyképességi hiányosságai nem csökkenthetők egyszerűen és gyorsan".1 Napjainkban nem sok kétség merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy a világ országai között egyre élesedik a verseny azért, hogy minél többet profitáljanak a globalizáció előnyeiből. Az sem nagyon vitatható, hogy egy ország külkapcsolati érdekérvényesítő lehetőségeit az is nagymértékben befolyásolja, hogy nemzetközi összehasonlításban mennyire versenyképes, illetve e téren milyen tendenciákat mutat a fejlődése. Hogy Latin-Amerika miként viszonyul a globalizációs folyamathoz, arról meglehetősen átfogó kép alkotható a Can Latin America Compete? című könyvből, amelyet a térséggel hosszú ideje foglalkozó két floridai szakember szerkesztett.2 Ez a Confronting the Challenges of Globalization alcímmel első kiadásban alig három éve megjelent - és továbbra is aktuális érvényű - tanulmánykötet sorra veszi azokat a legfontosabb területeket, amelyeknek a térség nemzetközi versenyképessége megítélésének szempontjából lényeges szerepük van, valamint alapos elemzés után megfelelő, noha óvatos következtetéseket is levon. Előszavában megfogalmazzák, hogy Latin-Amerika versenyképességi szempontok alapján megítélt teljesítménye vegyes képet mutat, hiszen több fontos területen is javulást ért el, ezek az eredmények azonban „nem voltak elég jók, amennyiben más élenjáró feltörekvő piacokkal kerülnek összehasonlításra". Maga a verseny pedig éppen erről szólna, vagyis egy szereplő fejlődése önmagában nem elegendő, ha az közben elmarad a többiek teljesítményétől.3 A bevezető írás rámutat, hogy „Latin-Amerika napjainkban merő paradoxon". Az egyik oldalon többek között az autoriter kormányzás, a szegénység, a jövedelmi különbségek és a fejletlen infrastruktúra „festi szürkére a térség képet". Ugyanakkor a stabil költségvetési és monetáris politika, a folyamatos exportbővülés vagy az intézményi reformok terén elért előrelépés „kellő okot ad az optimizmusra". Latin-Ameriká- ban a versenyképesség kérdése egyaránt foglalkoztatja az üzleti köröket, a kormányt és az egyszerű állampolgárokat. A térség „hagyományos politikai paradigmája az volt, hogy egy ország mennyire fogadja vagy utasítja el az Egyesült Államok és szócsövei (Nemzetközi Valutaalap, Világbank, Amerika-közi Fejlesztési Bank) által erőteljesen ösztönzött gazdasági modellt". Az új évezred elején az árupiacok konjunktúrája révén elért fellendülés azonban lehetővé tette ennek meghaladását, és új kontextusba helyezte a versenyképesség javításának kérdését.4 A szerkesztőpáros által jegyzett első fejezet mindenekelőtt Latin-Amerika ellentmondásos fejlődését hangsúlyozza, amely önmagában komolyan megkérdőjelezi a térség versenyre való képességét. A kedvező árupiaci lehetőségekből számos ország sokat profitált ugyan, a nyersanyagaik világpiaci árnövekedése miatt felértékelődött helyi valuták azonban kedvezőtlenül 2011. tavasz 197
