Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kosárka József: Jerry Haar-John Price (szerk.): Tudja-e állni a versenyt Latin-Amerika? Szembenézés a globalizáció kihívásaival
Könyvekről befolyásolták más szektorok versenyhelyzetét. Összességében persze Latin-Amerika gazdaságilag jobb helyzetben van, mint korábban, és fejlődést ért el a versenyképességre hosszú távon hatással lévő olyan területeken, mint az oktatás és az infrastruktúra. Az átfogó reformok (a többi között: munkaerőpiac, adórendszer, nyugdíjak) politikailag érzékeny megvalósítása azonban továbbra is várat magára, illetve a jobb gazdasági helyzetben még kevesebb rá a hajlandóság. Latin-Amerika új politikai vezetőinek viszont a következő pár évben el kell dönteniük, hogy országaik gazdaságát továbbra is a nyersanyagáraktól függő - hol felívelő, hol hanyatló - ciklusok határozzák majd meg, vagy a reformok révén hosszú távra biztosítják a versenyképesség javulását. Nemzetközi összehasonlításban a latin-amerikai térség országai eléggé hátrányos helyzetben vannak a világ más térségeihez képest, legyen szó a külföldi tőkevonzási képességről vagy a magasan képzett munkaerő elvándorlási arányairól. A tőke és a szellemi erőforrások mozgásának egyenlege évente a térségi teljes GDP hét százalékának megfelelő veszteséget okoz, amely „a versenyképesség hiányának az ára". A szerzők szerint a washingtoni konszenzus néven ismert gazdaságpolitikai receptben foglalt tíz követelményből (egyebek mellett makrogazdasági stabilizáció, liberalizáció, dereguláció és privatizáció szükségessége) Latin-Amerika csak kettőt teljesített maradéktalanul (vámkorlátok lebontása és az állami tulajdon leépítése). Négy esetben rossz megoldásokkal élt, a többi között a privatizációból származó bevételek hasznosítása esetében, hisz azokból alig jutott az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra fejlesztésére. A további négy feladat megoldásához, köztük az adózási fegyelem szigorításához és a jogérvényesítés erősítéséhez, amelyek „kulcsfontosságúak a versenyképesség szempontjából, a mai napig hozzá sem nyúltak". A washingtoni dokumentumban foglaltak megvalósítása azonban nem elegendő Latin-Amerika versenyképessé tételéhez, mert egyéb területeken (például áruforgalmi logisztika, tőkepiaci szabályozás, kis- és középvállalati finanszírozás, közbiztonság) is előre kellene lépni még ahhoz is, hogy megőrizhesse jelenlegi világgazdasági pozícióit. (E tekintetben térségünk is szóba kerül, ugyanis a szerzők a kelet-európai országok példáját tartják követendőnek.) Arra a kérdésre, hogy Latin-Amerika állhatja-e a versenyt a globális gazdaságban, a kötetet jegyző két szakember azt a választ adja, hogy igazság szerint nincs más választása, mert a globalizáció többé már nem csupán a politika kedvétől függ. A térség verseny- képességének jövője nyersanyagainak rövid távú exportlehetőségeihez kapcsolódik, amelyek kihasználásához szüksége van a globális piacra jutáshoz. Korábban az ásványkincsek és az olaj esetében ez könnyen ment, ahhoz azonban, hogy a világ éléskamrája lehessen, és mezőgazdasági termékeit versenyképesen exportálja, a vezető hatalmak kereskedelmi korlátjait kell leküzdenie, ami csak úgy lehetséges, ha saját kereskedelmi védettségén is enyhít.5 A könyv további fejezetei egyenként tekintik át az alábbi területeket: makrogazdasági környezet, humán erőforrások, brazil tőkepiac, fogyasztói és kisvállalkozói hitelezés, 198 Külügyi Szemle
