Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Marján Attila és konföderális jegyeket egyaránt mutató „hermafrodita", el mer-e indulni a politikai unió és a többsebességes Európa irányába, és fel tudja-e mérni ennek előnyeit és veszélyeit? Vagy a külső és belső nyomások hatására menthetetlenül szétesik? Az eurózóna válsága ezeket a kérdéseket rendkívül aktuálissá teszi, és sok jel mutat arra, hogy a gazdasági kormányzás területén indul majd el az unió egy jóval integráltabb, politikai integráció irányába. Politikai veszélyek és kilátások A történelem megtanította Európát arra, hogy a három grácia - a béke, a jólét és a demokrácia - általában kéz a kézben jár. Csakúgy, mint a három démon - a háború, a szegénység és a diktatúra. Láttuk, hogy a világ megélte már egyszer a globális kapitalizmus korszakát a 19. század második felétől az első világháborúig tartó időszakban. Ebben az időben a tőke, az áruk, a személyek, az információk mozgása teljesen szabad volt a kapitalista világban. Ráadásul globális aranypénzrendszer működött, amelyben a századfordulón - Kína és Perzsia kivételével - minden ország részt vett. A növekedés üteme hatalmas volt, az emberek egyre jobban éltek, a szegény országok rohamléptekben zárkóztak fel az élvonalhoz, kialakultak a modem vállalatok, sőt a modem multik elődei is - mindenki úgy vélte, hogy ez a csoda megállíthatatlan. De aztán valami mégis elromlott. A világot jelentős politikai feszültségek feszítették, a Balkán egy puskaporos hordó volt, kiéleződött a német-francia ellentét, és az egyesítés után öntudatra ébredő és egyre erősebb Németország helyet kért magának a nagyhatalmak és gyarmattartók asztalánál. De voltak kevésbé látványos okai is a bukásnak, amelyek tanulságként szolgálhatnak a jelenkornak is. Az első liberális világrend idején a globalizáció egyik pillanatról a másikra hálózta be a világot, azaz a gazdasági viszonyok egyik pillanatról a másikra teljesen szabadok lettek: az áruk szabad áramlását semmi sem állította meg. Igaz volt ez például az agrártermékekre is, amelyek elárasztották Európát az Újvilágból, ami rendkívüli egzisztenciális bajokat okozott a drágábban termelő európai parasztoknak. A globalizációellenesség abban az időben is egyre erősebb lett, de a kormányoknak - a még alig létező munkásmozgalom, a korlátozott demokratikus jogok miatt, illetve a megkerülhetetlen lobbierővel rendelkező multinacionális vállalatok hiányában - könnyű dolguk volt a helyzet kezelésében, hiszen a globális versenyben való alkalmazkodáshoz szükséges bércsökkentés vagy létszámleépítés nem jelentett súlyos politikai veszteséget. A munkások és a földművesek tűrték, hiszen ez volt a globális verseny rendje - legalábbis ez volt a politika álláspontja. Aztán a politikai és társadalmi feszültségek miatt kirobbanó háború után megerősödött a képviseleti demokrácia, az európai szociáldemokrácia, és megtörténtek az első lépések a jóléti állam irányába, 18 Külügyi Szemle
