Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2011 (10. évfolyam)
2011 / 1. szám - AZ UNIÓ ÉS AZ EURÓVÁLSÁG - Marján Attila: Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa?
Krízis előtt - krízis után. Quo vadis, Európa? éppen a társadalmi feszültségek csökkentése érdekében. De, mint utólag tudjuk, ez sikertelen volt, de a jóléti fékekkel megszűnt a politika lehetősége a globális liberalizmus negatív hatásainak ignorálására. Nem a globális kapitalizmus okozta a bajokat: az elszegényedést, a diktatúrát és a háborúkat, de belobbantotta a világgazdaságot, viharos gyorsasággal kötött össze egymással gazdaságokat a különböző kontinenseken, ezáltal pedig rendkívül gyors társadalmi folyamatokat indukált. A baj gyökere - leszámítva a kor geopolitikai szituációját - az volt, hogy a kormányok nem ismerték fel a társadalmi folyamatok kezelésének szükségességét. A globalizáció második modernkori hullámának korát éljük. Számtalan tényező gyökeresen megváltozott, de egy tanulság leszűrhető a történetből: gyors változásokat hozó korban nagyon fontos, hogy a politika gyorsan és megfelelő intézkedésekkel reagáljon. Az Anglia vezette globális kapitalizmus tehát megbukott, eljött a globális háborúk ideje, de a világ kapott még egy esélyt Amerika felemelkedésével. A kérdés, hogy az amerikai globális kapitalizmus nem jut-e ugyanarra a sorsa 21. században, mint az angol a 20.-ban? Ebben fontos szerepe van Európának is mind gazdasági, mind politikai, mind intellektuális értelemben. Eliszen nincs olyan fenyegetés, amely a jelenlegi gazdasági világrend felbomlásához hasonló negatív következményekkel járna, ha bekövetkezne. Európa a 21. század elején még mindig nem tudja, hogy mit szeretne kezdeni saját uniójával, ahogy azt sem, hogy hol húzódnak a határai. Mint láttuk, ez a két kérdés ráadásul össze is függ egymással. Van, aki úgy gondolja, hogy az unió menti meg a nemzetállamokat, más úgy véli, hogy a nemzetállamok menthetik meg az uniót. Akárhogy is van, ma egyetlen hiteles alternatívája sincs az európai integrációnak az európaiak jólétének és biztonságának garantálására. A modem európaiak első generációja a világháború után megteremtette a kontinens békéjét, a második az európai egységes piacot és a jólétet a hidegháború korszakában. A mostani generáció dolga kitalálni azt a modellt és jövőképet az európai integráció számára, ami garantálja, hogy a két közös európai vívmányt a következő generáció is élvezhesse majd az új világrendben. Európa - úgy tűnik - az út maga, sohasem a megérkezés. Robert Schuman évtizedekkel ezelőtt írta emlékirataiban: „Európa keresi önmagát, tisztában van vele, hogy jövője saját kezében van... Adja Isten, hogy ne szalassza el a döntő pillanatot, boldogulásának utolsó esélyét." Korunkban a társadalmak és a világgazdaság is rendkívül gyors változáson mennek át, sokan lehetőséget, de még többen veszélyt látnak mindebben, aminek eredménye a társadalmi bizalom megingása, a politikai intézmények krónikus elutasítottsága, az elit és a társadalom közötti szakadék folyamatos szélesedése. A két világháború közötti szörnyű társadalmi folyamatok megismétlődésének elkerülése érdekében kiépített jóléti modell válságba került, és vele együtt válságba került a középosztály elégedettségére alapozott társadalmi béke is, amit felerősítettek a bevándorlás okozta gazdasági 2011. tavasz 19
